„Diktátor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
9. sor:
Manapság a diktátori cím nem hivatalos. A diktátorok leginkább katonai ranggal rendelkeznek, vagy csak egyszerűen [[köztársasági elnök]]ök, esetleg [[miniszterelnök]]ök.
Hatalmuk igen széles körűnek bizonyul. Gyakorlatilag szabadon garázdálkodva viszik keresztül az akaratukat. Az állami vagyonra szabadon ráteszik a kezüket és azt a saját vagyonukként kezelik. Jellemzően a diktátor és annak családja vagy közvetlen hatalmi köre luxuskörülmények között él a lakosság sokszor alacsony vagy kimondottan szegény életszínvonalához képest. A diktátor családtagjai is sokszor magas közhivatalt töltenek be, vagy valamilyen egyéb jól jövedelmező féllegális tevékenységet folytatnak. Az állami szervek, mint a [[rendőrség]]ek vagy [[Bíróság (intézmény)|bíróságok]] is a diktátor hatalmának vannak alárendelve. Az ellenzéki politikusokat, a diktátor kritikusait vagy azok híveit ellehetetlenítik, száműzik vagy börtönbe zárják, adott esetben ki is végeztetik. Volt arra is példa, amikor külföldre menekült ellenzéki személyt a diktátor megbízásából gyilkoltak meg bérgyilkosok (ez történt [[Lev Davidovics Trockij|Lev Trockijjal]] is).
Előfordulhat [[személyi kultusz]] is, amikor a diktátor időről időre látványos külsőségekkel ünnepelteti magát, ahol cinikus módon magát a nép szinte [[isten]]i megmentőjeként és vezetőjeként állítja be – miközben a nép alapvetően meg van fosztva a véleményszabadságától és gyakran rossz életkörülmények között kénytelen élni. Ilyenkor a diktátor portréja is mindenhol megjelenik, nemcsak az ünnepségeken, hanem a hétköznapokon is, minden közintézményben és akár magánlakásokban is. Sokszor közterületeket, gyárakat, egyéb létesítményeket vagy kitüntetéseket is elneveznek róla. Többször sajátos, gyakran zavaros [[ideológia|ideológiát]] is kitalál saját uralmának igazolására, vagy gyűlöletre szít bizonyos csoportokkal, országokkal szemben. A diktátor általában fejlett [[titkosszolgálat]]ot is fenntart, ügynökökkel, besúgókkal, akikkel minden vélt vagy valós ellenzéki tevékenységet igyekszik felderíttetni. A [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokráciát]] imitálva gyakran tart látszatválasztásokat, ahol aztán rendre elcsalják az eredményeket, például kötelező szavazással, egyetlen jelölttel, aki a diktátor vagy annak embere, és életidegenül magas eredménnyel (90-100%) a diktátor javára. Ebbe a [[terror]] vagy egyéb fenyegetettség mellett belejátszhat a nép külső információktól való izolálása, elzárása és az ebből származó alacsony kritikai kultúra. Sok, diktátorok által elnyomott nép nem is ismeri a demokratikus viszonyokat és a körülmények dacára is szimpatizálhat a diktátorral.
Halála után gyakran valamelyik gyermekéé lesz a hatalom, aki sokszor ugyanolyan diktátor lesz, de ha nincs megfelelő utód hatalmi vákuum keletkezik, ami után utódlási harcok indulhatnak el. Adott körülmények között a nép is megelégelheti a diktátor (rém)uralmát és [[lázadás]] vagy [[forradalom]] keretében el is űzheti. Ilyen esetben számos diktátort végeztek ki, akár [[Statárium|statáriális]]
=== A szélsőjobboldalon ===
| |||