„India képzőművészete és építészete” változatai közötti eltérés

A Gupta Birodalom fokozatos hanyatlását követően a [[hinduizmus]] lassanként visszaszorította a buddhizmust. A brahmanizmus megreformálásából születő hindu vallás az [[5. század]]tól alakult ki. Az új vallás sok vonásában érződött a buddhizmus befolyása. Habár a hinduk a [[Védák]] régi írásaira támaszkodtak, nem tagadhatták meg Buddha felvételét [[india istenei]] közé.<ref>{{Művlex|2|440}}</ref> A hindu művészet kialakulása szoros kapcsolatban állt a hinduizmus vallási fejleményeivel. A túlnyomó részt buddhista befolyás alatt álló vallási túlsúly mellett a kasztok és áldozatok védikus hagyományai szervesen jelen voltak India vallási életében. Egyre inkább megjelentek különböző filozófiai és spekulatív vallási eszmék, főként a 8. századtól, amelyek a nagy védikus filozófiai szöveggyűjteményre, az ezer évvel azelőtt született [[Upanisadok]] tanításaira támaszkodott. A legnagyobb indiai eposzok, a [[Mahábhárata]] és a [[Rámájana]] követte az Upanisadok korszakát. Mindkét hősköltemény jelentős forrásai lettek a képzőművészeteknek. Maga a [[Bhagavad-gíta]], amelynek szövege a nagyobb epikus műnek, a Mahábháratának egy része, valójában a hindu hit klasszikus esszenciája. Ezeket a szövegeket hatalmas narratívák alkotját isteni alakokról, és amely rengeteg alapanyagot szolgáltatott a képzőművészetekhez.<ref name="idosor">{{opcit|n=Albanese |c=Az időtlen India |k= |f= |o=68-69}}</ref>

 

 

A nagy hindu istenalakok, mint [[Siva]], [[Visnu]], és [[Mahádévi]], az anyaistennő különböző formáinak ([[Párvati]] és [[Durga]]) megformálása már a templomok díszítésének szerves részei. Amíg a Gupta-korszakban az istenalakok ábrázolásmódjai domináltak, a későbbi Kusán időszakban állatok, pl. bikák, elefántok megjelenése a jellemző, ez mediterrán hatásokra utal. Míg évszázadokon keresztül kőszobrok és domborművek díszítik a vallási épületeket, a néha megjelenő bronz istenalakok későbbi időszakban keletkeztek. A dél-indiai, királyok és királynők a [[Csola-dinasztia]] alatt (9. – 13. század) ismert védnökei voltak a nagy hindu templomépítészetnek. Kis területeken is ezerszám épültek templomkomplexumok. Művészien elkészített bronz szobrokat imádták a templomokban és hordozták végig az utcákon vallási ünnepek körmenetei során. A nagy templomi fesztiválokon hatalmas szekereket vontattak körbe, hogy az istenek közlekedését imitálják. Ekkor alakult ki az egyik leismertebb bronz Siva ábrázolás, Siva Natarádzsa, a Tánc Ura. Átfogó elképzelés egy istenről, aki maga a megtestesült kozmosz, és amelynek időtlen tánca a születés és újjászületés, a pusztítás és a teremtés körforgását testesíti meg.<ref name="istenek"/> Az ilyen képek népszerűek voltak a Csola-dinasztia alatt, mert az embereknek igénye volt intim, érzelmi kapcsolatot kialakítani az istenekkel. Ezek a nézetek központi elemei az akkor születő [[bhakti]] vallási mozgalomnak, ahol jelentős szerepe van a személyes és érzelmi élményt nyújtó istenségek imádatának.<ref>{{opcit|n=Helmut von Glasenapp |c=Az öt világvallás |k= |f= |o=47-48}}</ref>