Főmenü megnyitása

Módosítások

 
==Életpályája==
A nemesi származású tagyosi Csapó család sarja. Édesapja, tagyosi Csapó Pál ([[1768]]-[[1820]]), édesanyja, báró Dillon Rozália ([[1773]]-[[1830]]) volt. Tanulmányait a [[bécs]]i [[Theresianum (Bécs)|Theresianum]]ban végezte, majd [[1815]]-ben lépett a császári hadsereg 2. dragonyosezredébe. [[1830]]-ban főhadnagyi rangjának megtartásával kilépett a hadseregből és [[Tolna vármegye]]i birtokán gazdálkodott. [[1848]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-étől]] a Tolna vármegyei nemzetőrségnél szolgált őrnagyi rangban. A megye nemzetőrségének mozgóvá tett 2. zászlóalja élén részt vett a [[délvidék]]i harcokban. Szeptember közepétől a [[Josip Jelačić|Jellasics]] támadása miatt elrendelt népfelkelés Tolna vármegyei parancsnoka. [[október 7.|Október 7-én]] az [[ozorai ütközet]]ben – [[Perczel Mór]] és [[Görgei Artúr]] csapatai mellett – az ő egysége játszotta a legfontosabb szerepet. [[október 16.|Október 16-án]] az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] ezredessé léptette elő és megbízta a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokságával. [[1849]]. [[június 21.|június 21-étől]] ő lett a dél-dunántúli nemzetőrség és népfelkelés parancsnoka. A [[világosi fegyverletétel]] után elfogták és [[Arad (Románia)|Arad]]on golyó általi halálbüntetésre ítélték. Az ítéletet később tíz év [[várfogság]]ra változtatták. [[1850]]. [[június 12.|június 12-én]] [[kegyelem|kegyelmet]] kapott. Ezután haláláig birtokán gazdálkodott [[Tolna vármegye|Tolna vármegyében]].
 
==Házassága==
Első nejét, zalabéri Horváth Erzsébet ([[1812]]-[[1835]]) kisasszonyt, [[1831]]. [[február 13.]]-án vette el Zalabéren. Neje halála után, feleségül vette [[1837]]. [[február 25.]]-én [[Mernye|Mernyén]] nedeczei Nedeczky Hedvig ([[1814]]-[[1879]]) úrleányt, [[Nedeczky Ferenc (árvaszéki elnök)|nedeczei Nedeczky Ferenc]] ([[1769]]-[[1835]]) táblabíró, Zala vármegyei másodaljegyző, árvaszéki elnök, és lomniczai Skerlecz Mária Klára ([[1777]]-[[1828]]) leányát.