„Bokszerlázadás” változatai közötti eltérés

Apró módosítás
(Apró módosítás)
Az [[angolok]] eleinte sikertelenül próbálták megfékezni a felkelést, és magas rangú kínai politikusok tiltakozása is visszhang nélkül maradt. A követségi dolgozók meggyilkolása nyomán azonban az európai hatalmak – [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Olaszország]], [[Németország]], [[Oroszország]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]], [[Franciaország]] –, valamint [[Japán Birodalom|Japán]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]], az úgynevezett „[[nyolcnemzeti szövetség]]”, csapatokat küldtek Kínába. A felkelők egyik központját, [[Tiencsin|{{kínai|Tianjin|Tiencsin}}t]] [[július 13.|július 13-án]] vették be, amikor a lázadók a diplomatanegyed megtámadására készültek. A [[nemzetközi külképviseletek ostroma]] után a császárnénak menekülnie kellett a fővárosból, a [[Pekingi csata (1900)|pekingi csatát]] követően pedig a külföldi csapatok három napig fosztogatták a nagyvárost. A felkelést augusztus végére verték le végleg.
 
[[Szeptember 27.|Szeptember 27]]-én az [[Alfred von Waldersee]] német [[vezértábornagy]] vezetése alatt álló ''megszálló erőket'' a menekülő lázadók ellen büntetőexpedícióra küldték.<ref>{{cite web |url=http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=2726 |title=A bokszerlázadás megfékezése |accessdate=20100708 |author=Kun Enikő |date=20040713 |publisher=[[National Geographic Magazine|National Geographic]] |language=magyar}}</ref> A cári orosz csapatok ebben az időszakban foglalták el [[Mandzsúria |Mandzsúriát]], ami az [[orosz–japán háború]] kitörésének egyik alapvető oka lett.
 
A konfliktust végül a [[Pekingi Egyezmény|bokszerjegyzőkönyv]]vel zárták le, melyet [[1901]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] írtak alá.
 
== Jegyzetek ==
{{forrásokjegyzetek}}
 
{{csonk-dátum|csonk-hadtudomány|2010 szeptemberéből}}
{{Nagyhatalmak diplomáciája}}
{{csonk-hadtudomány}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Kelet-Ázsia|-|}}
 
{{DEFAULTSORT:Bokszerlazadas}}
 
[[Kategória:Kína történelme]]
[[Kategória:Csing-dinasztia]]
Névtelen felhasználó