„Brandenburg” változatai közötti eltérés

| gépkocsijel = D

}}

 

Brandenburgot valószínűleg [[1157]]-ben alapították, miután a [[Rajnai svábok|sváb]]-frank fejedelmi családból származó [[I. Albert szász herceg|I. (Medve) Albert]] meghódította és a [[Német-római Birodalom]] részévé tette a területet. [[1415]] és [[1918]] között a [[Hohenzollern-ház|Hohenzollern-dinasztia]] uralkodott és az általuk megerősített [[Porosz Királyság|Poroszország]] központjává tették a tartományt. A [[második világháború]] után [[Németország]] szovjet megszállási övezetébe került és az [[1949]]-ben megalapított [[Német Demokratikus Köztársaság|NDK]] része lett. [[1952]]-ben Brandenburgot feloszlatták és több megyét alapítottak területén. A német egység helyreállításával, [[1990]]-ben a tartományt újraszervezték.

Brandenburg 29 476 km²-es területével a legnagyobb az ún. új tartományok között. Legnagyobb észak-déli kiterjedése 291, legnagyobb kelet-nyugati kiterjedése 244 km. A tartományt négy nagy DK-ÉNY irányú [[ősfolyamvölgy]] (északról dél felé sorrendben: eberswaldi, berlini, baruthi és lausitzi) és a közöttük elhelyezkedő magasabb térszínek tagolják. A tartomány három nagy történelmi tájegységre tagozódik. A [[Berlin]] környéki központi területtől (Mark Brandenburg) délkeletre található [[Niederlausitz]] és a Berlintől délnyugatra fekvő [[Fläming]] válik el élesebben. Északnyugatra a [[Havel-vidék]], északkeletre pedig az [[Oderbruch]] tartozik a tartományhoz. A tartomány szinte teljes egészében [[alföld]], legmagasabb pontja, a Heidehöhe a [[Szászország|szász]] határvidéken fekvő Gröden területén emelkedik, 201,4 méter magas.

 

 

=== Geológia és morfológia ===