„Moldva (fejedelemség)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.134.213.68 (vita) szerkesztéséről TurkászBot szerkesztésére |
|||
5. sor:
== Fekvése ==
[[Románia]] északkeleti részén található. Jelenleg két részből áll: a romániai Moldva, és a [[Szovjetunió]] felbomlása után az [[1990-es évek]] elején függetlenedett [[Moldova]] (Moldovai Köztársaság, régi szovjet nevén Moldávia), ez utóbbi [[Chișinău]] fővárossal. A két területet a [[Prut]] folyó választja el egymástól, amely egyben természetes államhatárt képez [[Románia]] és [[Moldova]] között.
A történeti Moldva területét nyugaton a [[Keleti-Kárpátok]], keleten a [[Dnyeszter]] folyó, délen a [[Duna-delta]] és a [[Milkó (folyó)|Milcov]] (ejtsd: Milkov) folyó határolja.
== Földrajz ==
A [[Keleti-Kárpátok]] és a [[Prut]] folyó között az északnyugat-délkeleti irányban húzódó dombvidéken terül el. Felszínének alkotóelemei harmad- és negyedkori üledékek; elsősorban mészkő, agyag homok, homokkő konglomerátumok. A dombvidék jelenlegi arculatát a kéregmozgás és a folyóvizek eróziós hatása alakította ki. A harmadidőszaki eredetű, összetöredezett és felboltozódott medence felszínét a folyóvizek darabolták fel; a természeti erők munkájának eredménye a hegyekkel és medencékkel tagolt tájszerkezet.
A Moldvai dombvidék, vagy Moldvai fennsík (Podișul Moldovenesc) domborzati sajátosságai alapján három nagyobb egységre tagolható: [[Suceavai dombvidék|Suceavai]]-, [[Barladi dombvidék]] és [[Moldvai-mezőség]].
Moldva területe is a Duna vízgyüjtő területéhez tartozik. Folyóinak vizét a [[Szeret]] (Sirețul) és a [[Prut]] folyó gyűjti össze. A két folyó közül a Szeret a bővebb vizű, ez a folyó egyesíti a Keleti Kárpátok vizeinek jelentős részét. Mindkét folyó az országhatáron kívül ered, s Galatinál ömlenek a Dunába. Ezenkívül Moldva jelentősebb folyói még a Szeretbe ömlő Suceava, Moldova, Aranyos-Beszterce (Bistrița), Tatros (Trotuș), Putna, Barlad, valamint a Prutba ömlő Jijia. A folyók vízszintje erősen ingadozó; a nyári aszályok és a kora nyári esőzések között néha sokszoros lehet a vízhozam különbsége.
== Története ==
'''Moldva''' területe a [[837]] körüli időktől [[895]]-ig magyar törzsek szálláshelye volt, majd [[900]] körül a [[besenyők]] '''Jyla''' (Gyula) törzse települt ide, később [[úzok]], komán-[[kunok]] nyomultak be a területre.
A [[11. század]] végén a fekete és fehér [[kunok]] (kománok) és kevés besenyő maradványnépesség lakta Moldvát. Ez időtől kezdve nevezték a Don és a Duna közét latinul '''Cumania'''-nak, míg a keleti forrásokban Kipcsak-nak. Ekkoriban Dél-Ukrajna, Moldva és Havasalföld (a későbbi Ó-Románia) térsége
kun-komán törzsek lakóterülete volt egészen [[1223]]-ig, miután több menekülő kun törzs Moldvába, az
[[Árpád-kor]]i Magyarországra szorult össze, a magyar király függősége alá kerülve. Részükre alapította [[II. András magyar király|II. Endre]] király és Róbert esztergomi érsek [[1227]]-ben a dél-moldvai [[Milkói püspökség|'''Milkó''' római katolikus püspökség]]et. A magyar királyság Kárpátokon túli peremterületeire már a [[12. század]] közepétől olyan magyar népelemek is áttelepedhettek, amelyek a [[szászok]] Kelet-Erdélybe telepítésekor kiszorultak onnan. E csángó-magyarok lelki gondozását is a milkói kun püspökség
láthatta el.
[[1239]]-ben, a [[tatárjárás]] hírére a moldvai kunok zöme betelepült a magyar Alföldre, de királyuknak a [[muhi csata]] előtt Pesten történt megölése miatt átköltöztek [[Konstantinápoly]] közelébe, a védettebb Thrácia területére.
=== A román államalapítás előtt ===
[[Kép:Romania historic regions-hu.svg|bélyegkép|jobbra|350px|''A mai Románia történelmi tartományai:''<br>A [[Partium]], a [[Bánság]] és [[Erdély]] korábban a [[Magyar Királyság]], [[Dobrudzsa]] a [[Bolgár Cárság]] része volt. [[Olténia]] és [[Munténia]] a román [[Havasalföldi Fejedelemség]], Moldva és [[Bukovina]] az ugyancsak román [[Moldvai Fejedelemség]] része volt]]
A [[Kárpátok]] és a [[Dnyeszter]] közötti területeken a [[középkor]] folyamán [[Szláv népek|szláv]]ok, [[románok]], [[magyarok]], [[besenyők]], [[kunok]], [[németek]], [[jászok]], [[lengyelek]] laktak.
A [[9. század]]ban Moldva területe valószínűleg a magyar [[honfoglalás]] előtti [[Etelköz]] része volt. Feltehetően a magyar honfoglalás után a területen határőrzőként hagyott magyarok alkották a későbbi moldvai [[csángók]] (moldvai magyarok) magját. A [[10. század]] eleje és [[1071]] között a terület [[Pacinakia]], azaz Besenyőország része, majd 1071 és [[1241]] között [[Kunország]]hoz ''(Cumania)'' tartozott. A románokat az első dokumentumok [[vlachok]] ''(volohi)'' néven említik.
A [[13. század]]ban és a [[14. század]] elején lassú magyar terjeszkedés kezdődött Kunország felé. A középkori moldvai magyarság legnagyobb részét egy tudatos birodalmi politika keretében [[II. András magyar király|II. András]] és [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] telepítette a térségbe a [[Magyar Királyság]] területéről. Ennek egyfelől az volt a célja, hogy Magyarország keleti határait megerősítse, másfelől hogy [[pápa (egyházfő)|pápai]] közbenjárásra az ezen a vidéken élő [[pogányság|pogány]] kunokat [[kereszténység|keresztény]] hitre térítse.
A [[tatárjárás]] idején a [[Fekete-tenger]] északi vidékén fekvő [[alánok|alán állam]] elpusztult. Lakóinak egy része, a [[jászok]] (saját nevükön ''alánok'') a szintén megsemmisült Kunország keleti részére, a mai Moldva és Havasalföld területére vonultak. Nagy létszámukat mutatja, hogy [[1283]] körül a bizánci császár a birodalma határainak védelmére 10 000 jászt telepített le a [[Bizánci Birodalom]] határvidékére. A mai Moldva egész területét ''Alani'' névvel jelöli [[Angelino Dulcert]] [[1330-as évek]]ben készített térképe. Más 14. századi források a területet mint alán fejedelemségeket írják le. A jászok a kunoktól eltérően tartós településeket hoztak létre és életmódjukban is különböztek tőlük. A délről betelepülő románokkal (vlahokkal) nagyon hosszú ideig éltek együtt ezek a népek. A vlahokkal lassan olvadtak össze török (besenyő, kun, tatár), jász, magyar, szláv és német csoportok, melyekből a moldvai románság született.
Később a magyar királyok a [[tatárok]] ellen a [[Szeret]] folyó partján újabb magyar telepesekből álló határőrvonalat telepítettek: a mai [[Szucsáva|Szucsávától]] Bákóig a [[Szamos]] völgyéből, délre pedig a [[Székelyföld]]ről származókat. A magyarokon kívül a magyar királyok jelentős számú németet is telepítettek Moldvába. A kereskedelmi utak mentén számos [[város]]i jellegű település alakult ki. A legrégibbek [[Bákó]] ''(Bacau)'', [[Jászvásár]] ''(Iași)'', [[Németvásár]] ''(Târgu Neamț),'' [[Karácsonkő]] ''(Piatra-Neamț)'', a [[Duna]] torkolatánál fekvő [[Kilia]] ({{ny-ro|Chilia}}) és a [[Dnyeszter]] menti [[Dnyeszterfehérvár]] ({{ny-ro|Cetatea Albă}}) voltak.
=== A moldvai román fejedelemség létrejötte ===
[[Fájl:A Bogdán-Musat ház.gif|border|1106x1106px]]
Moldva területén [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] magyar király autonóm [[bánságok|bánság]] kialakítását határozta el a tatárok elleni védekezésül. Ennek megszervezésével és irányításával [[Dragoș moldvai fejedelem|Dragoș]] [[máramaros]]i román [[kenéz]]t bízta meg [[1356]]-ban. Dragoș-t [[I. Bogdán moldvai fejedelem|Bogdán]] űzte el, aki [[1359]]-ben önálló fejedelemként (románul ''voievod'', azaz vajda) függetlenítette magát a Magyar Királyságtól. Az új [[állam]], Moldva fővárosa Jászvásár lett. Az ország központosítása [[Alexandru cel Bun]] (1400-1432) nevéhez fűződik. A magyar uralom lerázása után azonban nyomban a [[lengyelek]], majd a [[litvánok]] is megpróbálták a területet saját uralmuk alá vonni. Moldvának folyton harcolnia kellett a tatárokkal. Alexandru [[1402]]-ben a [[Lengyelország|lengyel]] királyt ismerte el hűbérurául, és segített neki megnyerni a [[grünwaldi csata|grünewaldi csatát]] a [[Német Lovagrend|német lovagrend]] ellen.
A jász népnév Bogdán vajda államalapítása után nem fordul elő többé a területre vonatkozó forrásokban, tehát Moldvából eltűntek a jászok, beolvadtak a románokba. Jászvásár városa azonban a mai napig is őrzi nevüket. A középkori magyar és német telepeseknek az utódai a moldvai [[katolicizmus|katolikusok]]. Egy néhány ezer fős csoportjuk, a [[Szeret]] folyó mentén, [[Románvásár]] ''(Roman)'' közelében élő „északi csángók” még ma is beszélik a [[magyar nyelv]] középkori vonásokat mutató, [[nyelvújítás]] előtti változatát. Ez ma a magyar nyelv egyetlen önálló regionális [[dialektus]]a.
=== Stefan cel Mare uralkodása ===
[[Kép:Kingdom of Hungary against Moldovans flag in battle.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|[[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] serege (balról) megütközik [[Stefan cel Mare]] hadával a baiai csatában ([[Thuróczi János]] [[Thuróczi-krónika|krónikájában]])]]
A középkori Moldva fénykora [[III. István moldvai fejedelem|Stefan cel Mare]] (III. István; 1457-1504) uralma idején volt, akit a kortársak is a „Nagy” melléknévvel illettek.
1467-ben [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] magyar király személyesen vezetett hadjáratot Moldvába Stefan cel Mare ellen. Mátyás sikeresen nyomult előre a Szeret folyó völgyében, elfoglalta Bákót, Románvásárt és Karácsonyvásárt, itt azonban [[Moldvabánya]] (Baia) körzetében a moldovai seregek az éjszaka leple alatt rátámadtak Mátyás seregére, de az órákig tartó harcok után végül visszavonultak (egy ideig maga István vajda is fogságba esett). Ebben a csatába Mátyás király is megsérült, és részben emiatt, részben a téli utánpótlási nehézségek miatt a magyar sereg visszavonult. (Később a moldovai uralkodó behódolt Mátyásnak, így békekötésre került sor.)
[[1470]]-ben az [[Arany Horda]] serege tört az országra, de István őket megfékezte. 1473-ban a moldvai és a magyar uralkodó barátsági szerződést kötött, amelyben a moldvai és erdélyi kereskedőknek kölcsönös vámmentességet biztosítottak, valamint vállalták egymás fegyveres megsegítését külső katonai támadás esetén. Stefan ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával (az újbóli vazallus állapot miatt) súlyos harcokat vívott a [[Oszmán Birodalom|törökökkel]].
[[1475]]-ben a török szultán, [[II. Mehmed oszmán szultán|II. Mohamed]] megindította hadseregét Radu vajda havasalföldi haderejével és tatár segédhadakkal együtt. (A kb. 60-80 000-es török sereget nem a szultán, hanem a ruméliai beglerbég vezette.) Stefan cel Mare 40 000 katonát állított ki. Mátyás király 5 000 fős, [[IV. Kázmér lengyel király]] pedig 2 000 fős segélyhadat küldött. A döntő ütközetre 1475. [[január 10.|január 10-én]], [[Vaslui]] mellett került sor. A moldvai fejedelem kiváló taktikus volt, és egy ügyes csellel (a törökök mögötti dombok között elhelyezett kürtösök és trombitások segítségével) sikerült összezavarnia a török sereget, és megsemmisítő győzelmet aratnia felette. A [[vaslui csata]] a román történelem egyik legdicsőségesebb eseménye.
A középkori magyar bevándorlók utolsó csoportjai Stefan cel Mare uralkodása idején érkeztek Moldvába. Tamás és Bálint papok vezetésével magyar [[huszitizmus|husziták]] érkeztek az országba, akik a fejedelemtől letelepedési engedélyt kértek, és megalapították a Prut partján Husz (ma [[Huși]]) városát. [[1479]] és [[1493]] között, Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt [[székelyek]] is nagy számban menekültek Moldvába.
=== A török függés kora ===
A törökök kimeríthetetlen embertartalékokkal rendelkeztek, ezért az ország a török nyomás miatt kénytelen volt a szultán hűbéresévé válni. A hűbéri szerződés még Stefan cel Mare uralkodása alatt jött létre [[1489]]-ben. Mátyás király halála után (1490) Moldva nem számíthatott többé jelentős magyar segítségre. Mátyás halála és a töröknek történt behódolás után [[I. János lengyel király]] jó alkalmat látott arra, hogy elfoglalja Moldvát, így megteremtheti déli védvonalát a törökökkel szemben. De István fejedelem még egyszer nagy győzelmet aratott és megsemmisítette a lengyel sereget a halicsi erdők közelében 1497. október 26-ról 29-re vívott háromnapos csatában.
A 17. század elején, Erdély háborús időszakában újabb székely menekültek érkeztek az országba.
[[Marco Bandini]] marciánopoliszi katolikus érsek [[1646]]-ban a Szentszék küldötteként érkezik Moldvába, és írja egyházmegye-látogatásáról szóló megbízható, terjedelmes jelentését, melyet Codex Bandinus néven tart számon a tudomány,<ref>[[Csángó irodalom]]#1. A moldvai csángóság[1] Csángó irodalom szócikk]</ref> amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy hogy a magyarok – valószínűleg a 13. század második felétől a 15. század végéig – többségben voltak Moldvában. Az [[1646]]. évi ''Jelentés'' magyar alapítású (egykor magyar lakosságú) városokról ír, amelyekben a 17. század közepén is sok magyar él. (Tulajdonképpen a régi magyar helységek románosodási folyamatának utolsó előtti szakaszát mutatja be mint elfogulatlan szemtanú.) Ezek közül a legjelentősebbeket: a korabeli fővárost „magyarul Jasvasar, vlachul Ias, latinul Iassium vagy Iassi”, Sucsavia, Bacovia, Hus, Vaslo, Barlad, Takucs, Tatros és Seredvasar, románul Seredest néven említi.<ref>Trianoni Szemle IV., 105. o.</ref>
A magyarság számát gyarapította az [[1764]]-es [[Madéfalvi vérengzés|madéfalvi veszedelem]] (Siculicidium) után Moldvába menekülő [[Csíkszék (történelmi)|csíki]] és [[háromszék]]i lakosság is. Az ő leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.
Moldva északi része [[1772]]-ben, [[Lengyelország felosztása]] után, [[Bukovina]] (Bukovinai Hercegség) néven a [[Habsburg Birodalom]] tartománya lett. Az [[Orosz–török háború (1806–12)|1806-12-es orosz-török háborúban]] pedig a történelmi Moldva egész keleti felét a cári [[Orosz Birodalom|Oroszország]] kebelezte be. A történelmi Moldvának ezeket a Pruttól keletre fekvő, orosz uralom alá került területeit [[Besszarábia|Besszarábiának]] nevezték. (A mai [[Moldova|Moldovai Köztársaság]] és a ma [[Ukrajna|Ukrajnához]] tartozó Fekete-tenger menti ''Cahul'' és ''Ismail'' megyék.)
=== Moldva történelme Románia keretében ===
Moldva megmaradt területe (a mai Románia északkeleti része) [[1859]]-ben egyesült Havasalfölddel, és [[Alexandru Ioan Cuza]] fejedelem uralma alatt létrejött az egységes Románia, a török birodalom autonóm státuszú területeként. Az [[Orosz–török háború (1877–78)|1877-78-as orosz-oszmán háborúba]] Oroszország oldalán Románia is bekapcsolódott és így függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól. Állami függetlenségét [[1877]]. [[május 10.|május 10-én]] kiáltotta ki.
=== Moldva történelme a Szovjetunión belül ===
Besszarábia [[1918]]-ban Romániához került, de [[1940]]-ben a [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] után a [[Szovjetunió]] ismét elvette, és létrehozta rajta a Moldáviai SZSZK-t, a déli részét pedig Ukrajna területéhez csatolta. A [[tengelyhatalmak]] [[1941]]-es Szovjetunió elleni támadása után Besszarábia rövid időre újból visszakerült Romániához, de a [[második világháború]]t lezáró békeszerződés az 1940 őszén fennálló állapotot állította helyre.
A Szovjetunióhoz csatolt terület északi és a déli része, jelentős nem moldovai közösségekkel (ukránok, besszarábiai bolgárok, besszarábiai németek és [[lipovánok]]) az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársasághoz kerültek. Az addig létező Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, ahol a lakosság többsége moldován volt, feloszlatták, területének valamivel több mint a felét egyesítették Besszarábiával és megszervezték a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely a mai Moldova elődje.
A szovjet uralom kezdeti időszakát a helyiek keletre való deportálása, politikai üldözések és az állami rekvirálások okozta éhínség jellemezte. Az új szovjet köztársaságba tömegesen vándoroltak be oroszok és ukránok, különösen a városokba. A szovjet kormányzat önálló moldovai, a romántól különböző etnikai tudat kiépítésére törekedett. Ennek elméleti alapja a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság léte volt. Hivatalos szovjet álláspont szerint a moldován nyelv különbözött a romántól. A moldovánt cirill betűkkel írták, míg a románt 1860 óta latin betűkkel. Az 1970-es és az 1980-as években Moldovában a szovjet központi költségvetés jelentős beruházásokat hajtott végre, ipari és tudományos létesítményeket, valamint lakásokat építettek.
{{Bővebben|Moldova}}
== Források és irodalom ==
* {{cite book|author=Domokos Pál Péter|title=A moldvai magyarság|url=http://mek.oszk.hu/08500/08587/08587.pdf|publisher=Magvető kiadó|year=1987|id= ISBN 963-14-1068-4}}
* [[Györffy György]]: Az Árpád-kori Magyarország
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Külső hivatkozások ==
{{Commons|Moldavia}}
* [http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=10318 Antos Árpád: Moldvai (bukovinai) kolostortemplomok] - [[Hetedhéthatár]]
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Moldva fazekasközpontjai]]
* [[Moldvai fejedelmek listája]]
* [[Besszarábia]]
* [[Bukovina]]
* [[Moldova]]
* [[Dnyeszter Menti Köztársaság|Transznisztria]]
* [[Etelköz]]
* [[Csángók]]
{{Románia történelmi tartományai}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Moldva| ]]
| |||