|
=== Hanyatlás és feloszlás (1977-80) ===
Az Eagles 1977-ben stúdióba vonulvonult és megkezdimegkezdte a következő album, a '''The Long Run''' felvételeit. A lemez elkészítése két évig tartott. Eredetileg dupla albumnak tervezték, de a zenekar tagjai nem tudtak elég dalt írni hozzá. ''The Long Run'' 1979. szeptember 24-én került a lemezboltokba. Annak ellenére, hogy egyes kritikusok szerint csalódást okozott, mert nem tudott felnőni ''Hotel California'' szintjére, a lemez hatalmas kereskedelmi sikernek bizonyult. Az album a slágerlisták élére került és hétmillió példányban kelt el. Ezen túlmenően, a lemez tartalmazott három Top 10 kislemez dalt. A ''Heartache Tonight'' volt az utolsó számuk amelyik a [[Billboard Hot 100]] listavezetője lett, 1979. november 10-én. A címadó dal és az ''I Can't Tell You Why'' is 8. helyre került a listákon. Az együttes megnyerte a negyedik Grammy-díját Heartache Tonight számmal. Walsh szerzeménye az ''In The City'' és a ''The Sad Cafe'' az élő előadások fontos elemévé vált. A zenekar rögzített két karácsonyi dalt is, a ''Funky New Year'' és a ''Please Come Home For Christmas'', amelyeket egy kislemezen adtak ki 1978-ban és ami elérte a 18. helyet a listákon.
Frey, Henley és Schmit közreműködött mint háttérvokál a [[Boz Scaggs]] kislemezén, a ''Look What You've Done to Me'' számában. Egy szám másik változata, női háttérvokállal, hallható az ''[[Urban Cowboy]]'' (Városi cowboy) című filmben, az Eagles 1975-ös slágerével ''(Lyin' Eyes)'' együtt.
1980. július 31-én a [[Long Beach (Kalifornia)|Long Beach-i]] koncertjükön elszabadultak az indulatok, amit úgy emlegetnek mint a ''Long Night at Wrong Beach'' (Hosszú éjszaka, rossz tengerparton). Az ellenségeskedés Felder és Frey között a felléoésükfellépésük előtt tetőzött, és azzal kezdődött amikor Felder azt mondta: „Szívesen - Azt hiszem”, [[Alan Cranston]] kaliforniai szenátor feleségének, amikor az megköszönte a támogató koncertjüket a politikus újraválasztási kampányában.Felder ugyanis nem szerette volna ha a zenekar politikai ügyekbe keveredik. A zenekar többi tagja viszont, különösen Frey úgy gondolta hogy a szenátor fontos és jó ügyet képvisel amit ők is támogatnak. Frey és Felder az egész előadás alatt egymást fenyegették, hogy milyen verést fognak adni a másiknak a színfalak mögött. „Már csak három dal, amíg szétrúgom a seggedet haver”, emlékszik vissza Frey Felder szavaira a koncert vége felé. Felder pedig arra emlékszik, hogy Frey azt mondta neki a "Best of My Love" szám alatt, „Szét fogom rúgni a seggedet, amikor lemegyünk a színpadról.”
Úgy tűnt, hogy ez a Eagleszenekar végét végejelenti, de a zenekarnak még mindig volt egy elkötelezettsége egy koncertfelvétellel az [[Elektra Records]] lemezkiadóvalfelé szemben,amely egya koncertfelvétel''Hotel California'' és a turnéról''The Long Run'' turnékról tartalmazott felvételeket. Az '''Eagles Live''' felvételeit (megjelent 1980 novemberében) Amerika két szemközti partján keverték. Frey már kilépett és Los Angelesben maradt, míg a többiek [[Miami]]ban dolgoztak a saját részeiken. "Mi háromrészes harmóniákat rögzítettünk a [[FedEx|Federal Express]] jóvoltából, mondta a producer, [[Bill Szymczyk]]. Frey nem volt hajlandó beszélni a többi Eagles taggal és elbocsájtotta menedzserét, Irving Azoffot. Az elismerések (credits) öt ügyvédet neveznek meg, de az album jegyzetekben csak ennyit lehetett olvasni: „Köszönöm, és jó éjszakát.” A ''[[Seven Bridges Road]]'' dal azélő albumról,változata az élőalbumról koncertekkislemezen slágereis lett a zenekarnakmegjelent. A számot [[Steve Young]] írta és [[Iain Matthews]] hangszerelte a saját ''Valley Hi'' albumjának 1973-ban. A dal a 21. helyet értérte el a listákon 1980-ban végén és ez lett az Eagles utolsó Top 40-es száma 1994-ig.
=== Szóló karrierek ===
|
