„Hevesi Attila” változatai közötti eltérés

1973-ban Budapestre költözött, ahol a MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa lett, ahol munkaterülete a Mátra- és a Bükk-vidék lett, de folytatta a hazai földrajztudomány történetének kutatását is. 1986-ban védte meg kandidátusi értekezését "A Bükk hegység felszínfejlődése és karsztja" címen. 1986-1988 között a budapesti Természettudományi Múzeum Közművelődési Osztályának főmunkatársaként dolgozott. Emellett, mivel oktatással való kapcsolata 1973 után sem szűnt meg, óraadóként, vagy fél állásban számos félévet tanított végig a Miskolci Egyetemen, valamint az akkor Ho Shi Min nevét viselő egri tanárképző főiskola csepeli, majd Kazinczy utcai tagozatán és az ELTE TTK Természetföldrajz Tanszékén is. 1988-ban az akkor Budafokon megalakult 8 osztályos Kempelen Farkas kísérleti gimnáziumban dolgozott. 1990-től 4 éven keresztül a [[Miskolci Bölcsész Egyesület]] elnöknője, [[Gyárfás Ágnes]] fölkérésére megalapította és vezette az egyesület Földrajz-Környezettan Tanszékét és közben a Kolumbusz Kristóf utazógimnáziumban (Budaörs, Etyek) is tanított. 1993-tól a Miskolci Egyetem újszülött Földrajz-Környezettan Tanszékének félállású docense volt 1995-ig, 1995-től pedig e tanszék lett a fő munkahelye. 2003-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, majd 2004-ben "Magyarország aggteleki jellegű karsztjai és jellemzésük" című értekezésével akadémiai doktori fokozatot szerzett.