„Szerkesztő:Rajzolo70/Piszkozat” változatai közötti eltérés

'''Willebrord Snel van Royen''' (latin nevén Willebrord Snellius, angol nyelvterületen Snell; [[Leiden]], [[1580]]. június 13.– [[Leiden]], [[1626]]. október 30.) holland csillagász és matematikus, aki először adott részletes matematikai magyarázatot a fénytörés jelenségére, ami most Snellius–Descartes-törvényként ismert.

==Élete==

Szülei a leideni matematikaprofesszor Rudolph Snel van Royen (Rudolph Snellius) és az Oudewaterből származó Machteld Cornelisdochter voltak. A leideni egyetemen tanult jogot, de a matematika jobban érdekelte. Magánórákat vett matematikából a leideni egyetemen tanító Ludolph van Ceulentől és helyettesítette apját az egyetemi előadásain. 1600-tól több európai országban is élt és tanult, többek között a würzburgi Adrian van Roomen matematika és orvosprofesszornál, aki bemutatta Prágában Tycho Brahe-nak. Segédkezett Brahe csillagászati megfigyeléseinél és ott találkozott Johannes Keplerrel, aki Brahe segédje volt. Brahe 1601-ben elhunyt. Snel 1602-ben egy rövid időre visszatért Leidenbe, majd 1603-tól Párizsban tanult jogot, de csillagászattal és matematikával is foglalkozott. 1608-ban befejezte tanulmányait és még abban az évben összeházasodott Maria de Langhe-val. Több mint hét gyermekük született, de közülük csak három érte el a felnöttkort. Apja segédje lett Leidenben, majd annak halála után 1613-ban Snel vette át apja helyét, mint matematika professzor, bár csak 1615-től lett formálisan is teljes jogú professzor. 1626-ban halt meg kólikában. A leideni Pieterskerk templomban helyezték végső nyugalomra.