„Willebrord Snel van Royen” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rajzolo70 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Rajzolo70 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
Szülei a leideni matematikaprofesszor Rudolph Snel van Royen (Rudolph Snellius) és az Oudewaterből származó Machteld Cornelisdochter voltak. A leideni egyetemen tanult jogot, de a matematika jobban érdekelte. Magánórákat vett matematikából a leideni egyetemen tanító [[Ludolph van Ceulen]]től és helyettesítette apját az egyetemi előadásain. 1600-tól több európai országban is élt és tanult, többek között a würzburgi Adrian van Roomen matematika és orvosprofesszornál, aki bemutatta Prágában [[Tycho Brahe]]-nak. Segédkezett Brahe csillagászati megfigyeléseinél és ott találkozott [[Johannes Kepler]]rel, aki Brahe segédje volt. Brahe 1601-ben elhunyt. Snel 1602-ben egy rövid időre visszatért Leidenbe, majd 1603-tól Párizsban tanult jogot, de csillagászattal és matematikával is foglalkozott. 1608-ban befejezte tanulmányait és még abban az évben összeházasodott Maria de Langhe-val. Több mint hét gyermekük született, de közülük csak három érte el a felnöttkort. Apja segédje lett Leidenben, majd annak halála után 1613-ban Snel vette át apja helyét, mint matematika professzor, bár csak 1615-től lett formálisan is teljes jogú professzor. 1626-ban halt meg kólikában. A leideni Pieterskerk templomban helyezték végső nyugalomra.
==Munkássága==
[[File:Tiphys Batavus (frontispiece).jpg|thumb|Tiphys Batavus ([[címlap]])]]Ő volt a kiadója, fordítója és magyarázója Petrus Ramus, Ludolph von Ceulen és Simon Stevin munkáinak és a [[pergai Apollóniosz]] elveszett de általa helyreállított műveinek.
1615-ben kidolgozta a háromszögelés módszerét a földmérés számára. Ebben a kérdésben elsőségét gyakran vitatják és Gemma Frisius vagy Christoph Bühler neve is felmerül. Módszerével a föld sugarát is meghatározta, ahogyan azt az 1617-ben megjelent Eratosthenes Batavus című művében leírta.
Szerkesztőként kiadta [[IV. Vilmos hessen-kasseli tartománygróf]] csillagászati feljegyzéseit, amiben az egész Arisztotelészi világképet kritizálta, de nem volt a kopernikuszi heliocentrikus világkép követője sem. A világot úgy látta inkább, mint Petrus Ramus vagy Tycho Brahe, akik szerint a Föld a világegyetem központja.