„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés

link jav.
(zöld link kékre)
(link jav.)
Az osztrák vereségek nyomán a hadviselő felek [[1735]]-ben fegyverszünetet kötöttek és tárgyalásokba kezdtek. Októberben megszülettek az első megállapodások. Ebben az évben [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király|Károly Emánuel király]] feleségül vette [[Erzsébet Terézia lotaringiai hercegnő]]t, [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc herceg]] (a későbbi császár) nővérét, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia főhercegnő]] jövendőbeli sógornőjét.
 
Katonai és gazdasági túlerejük ellenére Franciaország helyre kívánta állítani a jó viszonyt a [[Habsburg Birodalom]]mal. A megállapodásban a francia király elfogadta a [[Pragmatica sanctio|Pragmatica sanctiót]], amely [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] halála esetére lehetővé tette a leányági öröklést, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnő javára. (A későbbi fejlemények tükrében az 1736-os elismerés üres formaságnak bizonyult, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] valódi szándéka az volt, hogy Károly császár halála után katonai beavatkozással feldarabolja a Habsburg Birodalmat). [[André- Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] főminiszter már a Pragmatica sanctio 1713-as kihirdetésétől kezdve számolt egy [[osztrák örökösödési háború]] kitörésével, és erre tartalékolta Franciaország erőit.
 
A spanyol katonai győzelmek ellenére [[III. Károly spanyol király|Károly spanyol infáns]], Párma uralkodó hercege lemondani kényszerült saját [[parma]]i hercegségéről és a [[Toszkána]] iránti igényéről is, ezeket a [[Habsburg Birodalom]] kapta meg. Cserébe Károly megtarthatta a meghódított [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]ot, és a békeszerződésben elismerték [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Nápoly és Szicília örökös királyának]].