„A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
Elérkeztünk az ötödik [[Kondratyjev-ciklus]] leszálló ágához.
A 2008-as [[hurrikán]]
A gyenge gazdasági helyzet változhat a [[2008-as amerikai elnökválasztás]]t követően, ha már nem a kampányba helyezik a pénzt a politikusok, stabilabb gazdaság jöhet létre Amerikában. Hatalmas összegeket emésztett fel az amerikai elnökválasztási kampány. Hatalmas továbbá az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] katonai költségvetése. Az Egyesült Államok védelmi költségvetése a 2008. évre ''548,9 milliárd dollár'', a GDP 3,9%-a. <!--Az angol wikipédia ''651,2 milliárd dollárra'' teszi az USA 2009-es katonai költségvetését.<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/Military_budget_in_the_United_States Military budget of the United States]</ref>--> Ez az egész világ fegyverkezésre és védelemre költött összegének 45%-a, többszöröse minden más államénak. Ráadásul az [[iraki háború]] kapcsán az amerikaiak még mindig jelen vannak [[Irak]]ban<ref>[http://nol.hu/cikk/447842/ Az USA még nem vonul ki Irakból], 2007. május 25.</ref> és az [[afganisztáni háború]] még mindig tart.
35. sor:
[[Fájl:Greenspan.jpg|thumb|250px|[[Alan Greenspan]], a [[Fed]] volt elnöke]]
A válság legfőbb oka, hogy a hitelpiac telítődése miatt a hitelező bankok figyelme a másodrendű (subprime) adósok felé fordult, akik a régi hitelezési politikában nem vettek volna fel hitelt. Ezért új marketing módszerekkel kellett rávenni őket arra, hogy vegyenek fel hitelt, hiszen a banknak is bevételhez kell jutnia. Amerikában több évtizedes gyakorlata van a [[Hitel (közgazdaságtan)|hitelből]] történő vásárlásnak, amely során a ház, autó, hajó vagy egyéb nagy értékű fogyasztási cikk a hitel fedezete. Ha a vevő fizetésképtelenné válik, akkor jön a behajtó a bank vagy a kereskedő megbízásából, és a fedezetet nyújtó ház, autó, hajó, ékszer stb. mellett még további értékeket foglal le és visz el, amíg a kötelezettség összegét ki nem teszik a lefoglalt értékek. Természetesen mindazok, akik hitelfelvevőként túlvállalták magukat, és ilyen helyzetbe kerültek, veszítettek. Mivel a hitel kihelyezési (pénzpiaci) versenye egyre élesebbé vált, így az amerikai belső piac első komolyabb recessziós hatása azonnal éreztette hatását. Ennek következtében jelentős nagyságrendet ugrott a bázis évekhez képest a „beragadt” ingatlanok és a behajthatatlan adósságok száma. Ez a nagyságrend már az ingatlanpiac számtalan ágon keresztbiztosított rendszerét sem tudta meggátolni a beomlástól, amely láncreakcióval vonta maga után a pénzügyi és üzleti folyamatban részt vevő bankokat, biztosítókat, ingatlanfejlesztőket, pénzügyi és ingatlanalapokat. A válság gyorsan továbbterjedt más gazdasági ágazatok felé is.
Joseph E. Stiglitz közgazdász eltérő megközelítése szerint a neoklasszikus közgazdaságtani makromodellek nem alkalmasak a válságok előrejelzésére, mert téves feltételezésekre épülnek, pl. indokolatlanul feltételezik az egyenletes információval való ellátottságot, vagy hogy a szereplők mindig racionális döntéseket hoznak, holott ezek csak az elméleti modellekben vannak így. Stiglitz szerint a megfelelő elmélet hiánya a gazdasági döntéshozatalt is tévútra vezeti, amelyekből a válságok is fakadnak.<ref>[http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/09/06/stiglitz_az_alacsony_inflacio_nem_eleg/ Stiglitz Soros agytrösztjében szónokolt] Index 2010. szeptember 6.</ref>
| |||