„Az öt sola” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
defszort
wikipedia.org link átalakítása sablonná
1. sor:
Az '''öt sola''' öt [[latin nyelv|latin]] kifejezés, melyek a [[reformáció]] alatt jelentek meg és összefoglalják a reformátorok alapvető teológiai hitét a [[római katolikus egyház]] tanításaival szemben. A ''sola'' szó jelentése latinul: ''egyedül, kizárólag''. Az öt sola kifejezi a protestáns reformáció öt alapvető hittételét, azokat az alapokat, amelyek a reformátorok hite szerint a keresztyén élet és hit gyakorlásában alapvetőek. Az öt sola karakteresen szembehelyezkedik a [[római katolikus egyház]]nak a [[dogmafejlődés]] során megfogalmazott hittételeivel (mindegyik solához van egy vagy több vele vitázó párhuzamos katolikus hittétel).
 
== Az öt sola ==
22. sor:
A ''sola fide'' elve azt mondja ki, hogy a megigazulást (ami a protestáns szóhasználatban „Isten által igaznak nyilvánítást” jelent) kizárólag hit által nyerhetjük el, bármilyen jó cselekedet szükségessége és hozzáadása nélkül. A korai protestáns teológia szerint a jó cselekedetek bizonyítékai és nem előfeltételei a hitnek.
 
Ezt az álláspontot a katolikus egyház félreértelmezésnek tartja, szerintük a „megigazulás” kifejezés jelentését kellene összehasonlítani.<ref name="megigazulás">Magyar katolikus lexikon: [http://lexikon.katolikus.hu/M/megigazul%C3%A1s.html megigazulás]</ref> Mindkét fél egyet ért abban, hogy a kifejezés Krisztus érdemei és a bűnösök közötti kapcsolatot írja le, nem pedig a bűntelenség kinyilvánítását; Luther a ''simul justus et peccator''<ref>https://en.wikipedia.org/wiki/Theology_of_Martin_Luther[[Theology of Martin Luther#Simul_justus_et_peccatorSimul justus et peccator]]{{Wd|Q2288512}}</ref> (egyszerrreegyszerre megigazult és bűnös) kifejezést használta. A római katolicizmus a megigazulást Isten életének az ember felé való közlésében látja, amely megtisztítja a bűntől, és valóságosan Isten fiává teszi, így ez nem csupán a kinyilvánítása a megigazulásnak, hanem a lélek valójában igazzá lesz.
 
A protestánsok szerint ez az ő tanításuk félreértelmezése. Luther azt tanította, hogy a hit nem egy emberi reakció, hanem Isten munkája a kegyelem eszköze által.<ref>Dr. Martin Luther [http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/luther/irasok/LUT_KISK.HTM Kis kátéja, A harmadik hitágazat a megszentelésről]</ref> A hit Isten igazsága bennünk, mely az Ige és a sákramentumok által valósul meg bennünk.<ref>Dr. Martin Luther [http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/luther/irasok/LUT_KISK.HTM Kis kátéja, Az Oltáriszentség]</ref> Az isteni Törvény és az Evangélium azon dolgozik, hogy megölje a bűnös ént és létrehozza az új teremtést bennünk. Ez az új teremtés bennünk Krisztus hite. Ha ez a hit nincs meg bennünk, akkor istentelenek vagyunk. A búcsú és az emberek imái semmit sem adnak ehhez hozzá, mivel semmik, azaz semmit sem érnek.<ref>Második Helvét Hitvallás, [http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1166 XV. rész]</ref> Mindenkinek van egy hite, általában a saját magában való hit, ezért van szükségünk Istenre, hogy folyamatosan rombolja ezt az önigazult hitet, és helyette adja Krisztus életét. Arra a hitre van szükségünk, ami Istentől jön a Törvényen és az Evangéliumon, az Igén és a Sákramentumokon keresztül. A [[reformáció]] alapdokumentumában, a [[Luther Márton 95 tétele|95 tételben]] Luther azt írta: 1. „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).” és 95. „és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).”