„Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin” változatai közötti eltérés

Építészetében egy olyan mintát hoz létre, amely elvben épület, a gyakorlatban azonban antiépület. Ebben az időszakban sokan az építészetet tekintik a fő művészetnek, mert az magába olvasztja az összes többi ágazatot. Tatlin egy új építészeti formarendet kíván kialakítani.

 

Az építmény modellje [[1920]] augusztusára lett befejezve. Kivitelezésében az elsődleges probléma, hogy egy mozgó épület lett volna. A két spirál között egy kocka, egy gúla, egy henger, és egy félgömb (kupola) forgott volna. Gigászira tervezett mérete (400 méter) akkoriban ez még nem volt kivitelezhető. A kocka tervezett éle 110 méter volt. A belső helyekre Tatlin légkondicionálást is tervezett. Az épület az egész földgolyóval került kapcsolatba úgy, hogy dőlésszöge megegyezik a [[Föld]] tengelyével, a mozgás a Föld mozgása, forgása. A kocka egy év alatt fordult volna meg, a kúp egy hónap alatt, a henger egy hét, a félgömb egy nap alatt. A torony 400 méteres magassága sem véletlen, azonos a földi délkör egy százezred részével.

A spirálmeneteket összekötő rácsszerkezet fogta össze az egységesnek tekintett térkonstrukció elemeit. Spiráljai szokatlan térformát alkottak, de nem dekoratív jellegűek voltak, hanem egy hatalmas tartószerkezet szerepét töltötték be. A függő konstrukciók alkalmazása lehetővé tette a tartóváz tehermentesítését, továbbá azt, hogy felfüggesztett falakat alkalmazzanak térelválasztó szerkezetek gyanánt, vagyis, hogy ne kelljen támpillérekkel telezsúfolni a felfüggesztett térformák kihasználható belső tereit.

Ez a terv csak egy kis modellen született meg, anyaga fa, drót és karton. Magassága 5 méter. A modell, mint ahogy ez már lenni szokott, a tervrajzokhoz képest, az építés több vonatkozásában is leegyszerűsödött. Az egyes részeket a lehetőségekhez képest pontosan készítették el, de az is feltűnő, hogy ezeken minden munkát kézzel végeztek, gépi megmunkálásnak nyoma sincs. E két körülmény a modellépítés módját a szobrászati munkával, magát a modellt pedig az absztrakt szobrokkal rokonította, és ez a modellnek, illetve egyes részeinek eleven plasztikai hatást kölcsönzött, ami fémépítményeknél meglehetősen szokatlan. A festészetre is nagy hatással volt, mely a [[20. század]] elején a maga által felvetett kérdések és válaszok útján törvényszerűen kénytelen volt kilépni a térbe, és így eljutott az architektúráig.

Tatlin ezzel az energikus spirállal az embernek azt a szándékát és képességét akarta bemutatni, amellyel arra tör, hogy megszabaduljon a múlt hagyományaitól és rutinjától, és uralma alá gyűrje a természet erőit. Ez az emlékmű azt az elképzelést fejezi ki, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, ha nem ismerjük a legalapvetőbb törvényeket, melyek egyben a szerkezet és a matematika törvényei, és nem állítjuk őket az emberi társadalom jövőjének szolgálatába.

Ipari formatervezés,

Tatlin egyre inkább háttérbe szorult. Ekkor a színház és az iparművészet felé fordul. Természeti alkotói módszereket alkalmaz. Állhatatosan kutatta mind az új, ind pedig a hagyományos természeti anyagokhoz illő organikus formákat. Tervez székeket, kávéőrlőt, ruhát stb. Természetes anyagokat használ a kivitelezésnél. Ezek a dolgok nem technikai elven alapulnak, hanem a direkt anyag átélésén. Az anyag primátusának ez az elve nem csak a képzőművészetben, hanem az strukturalista irodalomban is jelentkezett ekkor. Természeti formák és organizmusok szisztémáit alkalmazza. Érdeklik emellett a természeti jelenségek és törvények, amiket a képzőművészetbe akar beemelni. Minden formatervezett tárgy, amelyet Tatlin készített rendkívül bensőséges kapcsolatban állt az emberrel, leginkább az ember individuális szükségleteit szolgálta. A tárgyak olyan embernek szánt eszközök, aki számára a szellemi élet fontosabb, mint a tárgyi világ. Ezek a tárgyak nélkülöznek minden fényűzést, díszítést, magamutogatást és presztízs-jelleget. Az ilyen tárgyaknak nem válhat rabjává az ember. Tatlin éppúgy humanizálta a használati tárgyakat, miként a művészet segítségével a technikát kívánta humanizálni.

[[Demonstratív]] és [[Romantika|romantikus]] elképzelés ez a szerkezet. A Letatlin elnevezés "Летающий Татлин"(magyarul úgy hangzana hogy : "letajuscsij tatlin") orosz szóösszevonásból keletkezett, ami magyarra átfordítható mint "Repülő Tatlin". Ezt az elnevezést Velemir Hlebnyikov említette így először. A tervezés során Leonardo terveihez nyúlt vissza. A gép lényege nem az, hogy tud e repülni, hanem az elgondolása és következetes végiggondolása a műveletnek. Így ez a munka a koncept art előzményeként is felfogható.

A repülőszerkezet klasszikus példája annak, hogyan alkalmazta Tatlin a formatervezésben a „bionikus” módszert. Tudatosan törekedett arra, hogy egyfelől kitapasztalja és az alkotás folyamatában felhasználja a természeti törvényszerűségeket, másfelől, hogy megteremtse a tervező alkotta objektum visszacsatolását a természeti környezethez. A kézművesség bionikus tradícióiból sokat merített.