„XXI. János pápa” változatai közötti eltérés

a
File: → Fájl:, apróbb javítások
a (infobox egységesítése AWB)
a (File: → Fájl:, apróbb javítások)
Pedro tanulmányait Lisszabonban kezdte meg, egy [[katedrális]] iskolájában. Évek múltán a [[párizs]]i egyetem hallgatója lett, amely életének egyik legmeghatározóbb részévé vált. A francia fővárosban [[dialektika|dialektikát]], [[logika|logikát]] és [[arisztotelész]]i [[fizika|fizikát]] és metafizikát tanult. Albetus Magnus tanítványaként fogékony tanulónak bizonyult, és különösen Arisztotelész művei iránt mutatott kiemelkedő érdeklődést. Évek múltán Pármai János tanítványa lett, akitől mesteri fokon megtanulta az orvoslás és a [[teológia]] minden akkori tudományát. Miután befejezte tanulmányait Párizsban, az éppen bővülő [[siena]]i egyetem [[1247]]-ben orvosprofesszorként meghívta az itáliai város katedrájára. Pedro számára ezek az évek hozták meg az európai hírnevet. Sienai tartózkodása alatt írta meg ''Summulae logicales'' című művét, amely közel háromszáz éven át a logika egyik alapkötetének számított. A Summulae-t több nyelvre is lefordították, hiszen az akkori egyházi szemléletbe illesztette Arisztotelész gondolatait. Ezen felül Sienában írta meg receptgyűjteményét is, amely a korabeli orvostudomány legátfogóbb műve volt. Ezek után Pedro visszatért szülőföldjére. Először Lisszabon [[diakónus]]a lett, majd [[Braga]] városának archidiakónusának szentelték fel. Befolyását hazájában is kamatoztatni tudta, ezért a [[Guimarães]]ban székelő királyi udvarnál helyezkedett el, és [[III. Alfonz portugál király|III. Alfonz]] király tanácsadója lett. Leginkább egyházi ügyekben sietett az uralkodó segítségére, később megpróbálta megszerezni Lisszabon [[püspök]]i székét is, azonban politikai ellenfelei ebben meggátolták. [[1272]]-ben Itáliába utazott az újonnan választott [[X. Gergely pápa]] hívására, aki kinevezte őt udvari orvosának.
 
[[FileFájl:Thesaurus pauperum V00179 00000004.tif|thumb|''Thesaurus pauperum'']]
Ekkor írta meg ''Thesaurus pauperum'' című alkotását, amely az emberi test betegségeinek ellenszereit veszi lajstromba. Kivételes érdemei igazán [[1273]]-ban értek be, amikor felajánlották neki Braga püspöki székét, és [[július 5.|július 5-én]] a pápa [[Tusculum]] [[bíboros]]ának szentelte fel püspöki rangon. Két éven keresztül Pedro párhuzamosan töltötte be a tusculumi és a bragai pozícióját, amikor az egyházfő Braga élére [[érsek]]et nevezett ki, és felmentette Pedrot a püspöki címe alól. Gergely mellett részt vett az [[1274]]-es második [[lyon]]i zsinaton, amelyen a pápa egyik legfontosabb legátusa volt.
Gergely halálát követően a bíborosok két igen rövid életű egyházfőt választottak meg [[Szent Péter]] trónjára. Amikor a második, [[V. Adorján pápa]] meghalt, alig egy hónapnyi pontifikátus után, a [[konklávé]] [[Viterbo]] városában ült össze. Miután a város lakossága lázadozni kezdett a bíborosok hosszas döntése ellen, és ráadásul a Anjou Károly is túlzott befolyásával fenyegette a pápaválasztást, a bíborosok gyors döntést hoztak, és [[1276]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]] Pedrot választották meg pápának, aki felvette a XXI. János uralkodói nevet. Egy héttel megválasztása után, [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] tartották koronázási ceremóniáját.
 
== Rövid pontifikátus ==
János koronázásának napján lázasan hozzáfogott az egyház kormányzásához, és rögtön két bullát is kiadott. Az egyik a ''"Licet felicis recordationis"'' nevet viselte, amelyben János megerősítette [[V. Adorján pápa|V. Adorján]] döntését a [[lyon]]i zsinaton elfogadott szigorú [[konklávé]] szabályok enyhítése mellett. Majd egy másik bullában elítélte azokat, akik ezen a zsinaton megzavarták a rendet és az egyház méltóságát.
 
Az energikus pápa a nemzetközi politikai életben is jelentős szerepet játszott. Mint minden trónra lépő egyházfőnek, neki is számolnia kellett a szomszédos hatalmak terjeszkedő törekvéseire. Ez különösen igaz volt az egyház kegyéből [[Szicília]] és [[Nápoly]] élére kerülő [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlyra]], aki szépen lassan felrúgott minden szerződést, amelyet aláírt a [[Laterán]]nal. János azonban keményebb ellenfélnek bizonyult. [[október 7.|Október 7-én]] [[Viterbo]]ban találkoztak, ahol Károly letette János kezébe a hűbéri esküt. A király azonban hiába várta cserébe kinevezését a [[róma]]i [[senatus|szenátusba]] és vikáriusi címét Toszkána és Lombardia felett, János nem akart túl nagy hatalmat lerakni a francia kezébe. Az ő érdeme volt, hogy a hajdani [[Stauf-ház|Hohenstauf]] birtokok fölött hatalmat szerző két uralkodó, Károly és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] békét kössön egymással. A béke aláírása után János követeket küldött Rudolf udvarába, hogy tárgyaljanak az uralkodó császári koronázásáról. <br />
A lyoni zsinat többek között [[keresztes háborúk|keresztes hadjárattal]] is foglalkozott, és elrendelte, hogy az egyháznak járó tizedet hat évre kössék le a hadjárat költségeinek fedezésére. [[1276]] [[február]]jában aztán [[III. Fülöp francia király|III. Fülöp]], [[Franciaország|francia]] király és [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] [[kasztília]]i uralkodó vállalkoztak a hadjáratra, de hamarosan éppen e két királyság között tört ki háború [[Navarra]] trónjáért. János azonnal követeket küldött a két udvarba, hogy elérje a békét és a szent hadjárat elindítását. A pápai legátus novemberre elérte, hogy Fülöp végül visszavonta seregeit, majd békét kötött Alfonzzal. Azonban [[1277]]-ben ugyanúgy kirobbant kettejük között a hatalmai viszály, amelyet ismét János simított el. Az egyházfő levelezett szülőföldjével is, ahol figyelmeztette [[III. Alfonz portugál király|III. Alfonz]] királyt az egyházi jogok tiszteletben tartására. Hosszas levelezést tartott fenn [[Anglia]] uralkodójával, [[I. Eduárd angol király|I. Edwarddal]], ugyanis az angol korona késlekedett kifizetni a pápának járó éves adó összegét. Emellett igyekezett rábírni a királyt ''Eleanor de Monfort'' grófnő szabadon engedésére is.
 
János pontifikátusának egyik legjelentősebb eseménye volt, hogy a lyoni zsinaton elinduló közeledés a keleti egyházakkal uralma alatt tovább folytatódott. A pápa elődje, V. Adorján is követeket küldött [[Bizánc]]ba, de azok eredményeiről már nem értesülhetett. János két püspököt és két dominikánus szerzetest küldött [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihály]] császár udvarába. A követek János leveleit vitték a császárnak, a trónörökösnek és a görög klérusnak. [[1277]] [[április]]ában [[Konstantinápoly]]ban ült össze a keleti egyházak zsinata, amelyen az új konstantinápolyi [[pátriárka]], ''Beccus János'' elnökölt. A pátriárka az egyházegyesítés híve volt, így a zsinaton vita nélkül elfogadták a lyoni zsinat rendeleteit. A császár elismerte és megerősítette a bizánci követek lyoni szerződését, majd a zsinat után János pátriárka szívélyes levelet küldött XXI. Jánosnak, amelyben elismerte a római pápa primátusát és a két egyház doktrináinak különbségét is egybefonta. A levelek és János követei azonban már csak a pápa halála után tértek vissza Rómába. <br />János pontifikátusa alatt érkezett Rómába [[Abáká ilhán|Abáká]] [[kán (méltóság)|kán]] két követe is, akik a lyoni zsinatban megkötött szerződések nyomán szövetségüket ígérték a keresztes hadaknak. Azonban János felhívására egyik keresztény uralkodó sem akart hadjáratot indítani a Szentföldre. A kán hittérítőket is kért országának, amelyet János haladéktalanul meg is adott a távoli államnak.
534 278

szerkesztés