„Érintőképernyő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →top: Periféria (WP:BÜ) |
a File: → Fájl:, apróbb javítások |
||
1. sor:
[[
Az '''érintőképernyő''' egy olyan interaktív vizuális megjelenítő és egyben adatbeviteli felület, amelyet megérintve meghatározza az érintés koordinátáit és ennek alapján vezérelhető az érintőképernyővel ellátott eszköz. Érintőképernyőről akkor beszélhetünk, ha nem használunk közvetítő [[Periféria (hardver)|perifériát]] (pl.: egér vagy érintésérzékeny rajzpad), hanem közvetlenül érintjük meg a képernyőt, ujjal vagy egy passzív segédeszközzel.
A technológia alapjai az 1960-as évekbe nyúlnak vissza, de igazi fellendülést a '90-es években a [[PDA]] eszközök megjelenése hozta, ami után a [[Global Positioning System|GPS-t]] használó érintőképernyős navigátorok ([[Personal Navigation Assistant|PNA]]), majd az [[
==Fejlesztésének története==
[[
1965 és 1967 között E.A. Johnson kezdett érintőképernyőt fejleszteni az Egyesült Királyság légi radarirányítása számára. 1968-ban publikált részletes cikket az érintőképernyő technológiáról. Később megoldását az angliai légiirányítás hasznosította is és évtizedekig használták.
1971-ben a kentuckyi egyetemen tanító dr. Sam Hurst kifejlesztett egy érintőszenzort, ami habár nem volt átlátszó, de mérföldkő volt a technológia fejlesztésében. 1974-ben Hurst által alapított [[Elographics]] cég végül kifejlesztette a már átlátszó érintőképernyőt és 1977-ben elkészítette az első igazi rezisztív technológiát, ami évtizedekig a legnépszerűbb megoldás volt.
1972-től az Illionis-i Egyetemen az infravörös érintőképernyős PLATO IV termináloknak köszönhetően, az USA-ban már megjelentek mint oktatásban használatos eszközök.
Az első kereskedelmi fogalomban is kapható érintőképernyős személyi számítógép (PC) az 1983-ban megjelent [[HP-150]] volt. Az érintés pontját egy, a képernyő előtt elhelyezett 80 oszlopból és 27 sorból álló infravörös érzékelő rács határozta meg. Az ára pedig 2795 dollár volt.<ref>[http://hpmuseum.net/display_item.php?hw=43 HP Computer Museum]</ref>
29. sor:
== Technológiai megoldások ==
[[
A különböző technológiáknak megvolt a maguk csúcsidőszaka, de egy-egy technológia-váltás nem jelenti a korábbi technológia végét. Már csak azért sem, mert a különféle alapelven működő eljárásokat időnkét újragondolják és habár az alapelv megmarad, az új megoldások más, korszerűbb megközelítést alkalmaznak. Például a 70-80-as években gyakori volt az infravörös optikai megoldás, amit a kereskedelemben felváltott a rezisztív, majd kapacitív elven működő érintőképernyő, de új kísérletek folynak teljesen átdolgozott - az érintő lap alá helyezett merőleges - infravörös érzékelőkkel.
36. sor:
=== Kapacitív ===
[[
A kapacitív technológia esetén már egy kemény, átlátszó védőfelület van (üveg vagy műanyag), ami alatt egy elektromostér-érzékeny háló vagy -felület helyezkedik el (anyaga legtöbbször [[indium-trioxid]] és [[óndioxid]]). Így az átlátszó felület felett egy elektromos mező jön létre. Ha ujjunkkal közelítünk a felülethez, akkor zavart okozunk ebben a mezőben, mert ujjunkkal töltést vezetünk el, így a képernyő sarkaiban elhelyezkedő mérők meghatározhatják a változás helyét. Mivel ez a megoldás nem nyomásérzékelésre épül, hanem az érintésre, így nem reagál bármilyen behatásra. Ha nem az ujjunkat használjuk az érintésre, akkor speciális konduktív - töltés felhalmozására alkalmas - eszközre van szükség. A kapacitív technológia drágább, mint a rezisztív, de alkalmasabb a többszörös érintés (''multitouch'') érzékelésére. Ezt a megoldást használják a legtöbb modern táblagépben és okostelefonban. A fényáteresztő képessége jó, 90%-át átengedi. Természetesen az alapelv-felhasználásra számtalan megoldás született, így többféleképpen hasznosítják ma már a kapacitív technológiát (''pl.: mutual-, self kapacitív'').
=== Optikai (infravörös) ===
Az első optikai érintőképernyő esetén nem volt szükség speciális fizikai érintőfelületre. Ez esetben a hagyományos képernyő előtt [[infravörös]] érzékelők hálózatából álló sugárrács található, ami egy jelkibocsátó- és egy azzal szemben álló érzékelő párosokból épül fel. Ha valamilyen (nem átlátszó) tárgy megszakítja egy adott ponton az infravörös sugarak útját, akkor a vízszintes és függőleges érzékelők segítségével meghatározható az érzékelés koordinátája.
Ma már több optikai megoldás létezik. Például van olyan, ahol az infravörössugár-kibocsátó a felület alá van beépítve az érzékelőkkel együtt, és a felület fölé helyezett (érintést végző) tárgy veri vissza a jelet, amit aztán az eszköz kiértékel.
| |||