„Golda Meir” változatai közötti eltérés

[[1949]]-től [[1956]]-ig Izrael munkaügyi minisztere volt, majd 1956-tól [[Dávid Ben-Gúrión]] kormányának külügyminisztere. [[1965]]-ben betegségére és kimerültségére hivatkozva lemondott és visszatért az egyszerű polgári életbe. Az izraeli politika azonban nem sokáig tudta őt nélkülözni, és az [[Izraeli Munkapárt]] főtitkára lett. [[1968]]-ban, nyolc hónappal később azonban nyugalomba vonult. [[1969]]. [[február 25.|február 25-én]] [[Lévi Eskól]] hirtelen halála után pártja őt választotta meg miniszterelnökké. Amikor miniszterelnök lett, Izrael az [[1967]]-es [[hatnapos háború]]ban aratott győzelem eufóriájában élt. Ezért nem látta értelmét, hogy a palesztinokkal érdemben tárgyaljon a megszállt területekről. Sokat idézett mondása szerint ''"A béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik gyermekeiket annál, ahogy minket utálnak."''

 

 

80 évesen hunyt el [[Jeruzsálem]]ben és a [[Herzl-hegy]]en temették el.