„Osztrák–magyar csapatok Palesztinában” változatai közötti eltérés

a
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
Egy új parancsnok, [[Edmund Allenby|Allenby tábornok]] vezette november eleji [[harmadik gázai csata]] antant győzelemmel ért véget, Gázát és Beér-Sevát egyidőben támadták. Segítette őket egy arab felkelők által vezetett nyári offenzíva is, mely oszmán erőket vont el az erődítésektől. November 16-án Jaffa is brit ellenőrzés alá lett vonva. Ebben az időben vette át [[Erich von Falkenhayn|Falkenhayn]] a parancsnokságot, erősítéssel együtt ([[Ázsia-hadtest]]), de ez is kevésnek bizonyult.<ref>Lásd Galántai József: Az I. világháború, pp.389–390.</ref> Jeruzsálem év végi elvesztésével végleg brit kézen maradt a város, egészen az 1948-as palesztinai mandátum lezárásáig. Az 1917-es év végét a k. u. k. csapatok [[Damaszkusz]]ban töltötték, készletfeltöltés és pihenés céljából.
 
A következő év tavaszán, 1918 áprilisában a kivezényelt tüzérséget az antantcsapatok [[transzjordánia]]i támadásai ellen vetették be. Ezek az antant erők az 1916. év végi Kut városánál elért sikereiket kihasználva az 1917-es évben, [[Bagdad ostroma (1917)|Bagdadot is bevéve]] egészen [[Moszul]] déli előteréig nyomultak. Az első két transzjordániai ütközet oszmán győzelemmel ért véget, az április végi másodikban már az osztrák–magyar tüzérséget is bevetették. Ebben az ütközetben a támadó antanterők a ''tarackhadosztály'' 2. ütegét katlanharcban közelharcra és kézitusára kényszerítették két török gyalogos hadosztállyal együtt. A védők hátvédeinek veszélyeztetésével aztán a tüzércsapatokat visszavonták. AztAz ezt követő szeptemberi támadássorozatokat már a központi hatalmak csapatai képtelenek voltak visszaverni, a rendelkezésre álló tüzérségi erők nem voltak elegendőek az igényelt tűztámogatás biztosítására. 1918. szeptember 19-én megkezdett [[harmadik transzjordániai csata]] alatt a közös arcvonal felbomlott, az általános és rendezetlen visszavonulás közben a monarchia csapatait elsöpörték a támadók. Jelentős mennyiségű hadianyagot, hadieszközt és több ezer hadifoglyot ejtettek.
 
Bár a ''cs. és kir. 1/4. hegyiágyúüteg (Gebirgskanonenbatterie Nr. 1/4)'' megmentette löveganyagát, azonban összes lövészeszköze és lőszerkészlete elveszett. Ezeket az eszközöket később az Aleppóban újjászervezett török 7. hadsereg állománya vette át, melynek parancsnoka (Etappengruppenkommandant) Harry Spanner főhadnagy lett (Oberleutnant),<ref>Aus Wien, 1908 Mitbegründer der Aërosektion des [[Österreichischer Automobil-Club|Österreichischen Automobil-Klubs]] (Wiener Luftschiffer-Zeitung 7 (1908), S. 95); auch als Porträtmaler bekannt; vgl. A. Breycha-Vauthier: ''Österreich in der Levante (a.&nbsp;a.&nbsp;O.)'', S. 91.</ref> mérnök volt, akinek nevét ebben az időben, 1918 szeptemberében Resafa mellett egy romváros ásatásainál ismerte meg a külvilág. A romvárost a háború után meg is nyitották.<ref>Harry Spanner / Samuel Guyer: ''Ruṣāfa. Die Wallfahrsstadt des Heiligen Sergios'' (Forschungen zur islamischen Kunst 4), hrsg. von [[Friedrich Sarre]], Dietrich Reimer Verlag, Berlin 1926.</ref>