„Ravasz László” változatai közötti eltérés

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, [[1896]]-ban [[Székelyudvarhely]]re került a kollégiumba. [[Kolozsvár]]t a teológiára iratkozott be és az egyetemi előadásokat is látogatta. Még teológus korában szerkesztette az [[Egyetemi Lapok]]at. 1903-1905 között [[Bartók György (teológus)|Bartók György]] püspök mellett volt titkár, ebben az időben a [[románia]]i (regáti) misszió vezető lelkésze. [[1905]] őszén a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] hallgatott előadásokat. [[1906]]-ban Bánffyhunyadon volt segédlelkész, itt készült a doktorátusa is. [[Sárospatak]]on szerzett magántanári oklevelet, majd [[Kolozsvári Teológiai Akadémia]] tanára volt [[1907]]–[[1921]] között. Az [[első világháború]] idején missziós munkát végzett a kolozsvári hadikórházban. Az Unió szabadkőműves páholy tagja volt [[1910]]-től [[1917]]-ig.<ref> [http://szk.referata.com/wiki/Ravasz_László_visszaemlékezése_szabadkőművességére Ravasz László: Emlékezéseim, Kiadja a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1992, 200-201. old.]</ref> [[1918]]-ban az [[Erdélyi Református Egyházkerület]] főjegyzőjévé választották, majd 1921 őszén püspökké, a [[Dunamelléki Egyházkerület]]ben. Ettől kezdve [[Budapest]]en élt, de irodalmi munkásságával továbbra is számtalan szállal kötődött Erdélyhez. Cikkei jelentek meg az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzékben]], [[Kálvinista Világ]]ban, rendszeres munkatársa volt a [[Református Szemle|Református Szemlének]], 1918-21 között főszerkesztője is.

 

 

1921-ben, miután családjával Budapestre költözött, megválasztották a dunamelléki egyházkerület püspökévé. Ettől az évtől a [[Kálvin téri református templom (Budapest)|Kálvin téri református templom]] lelkésze is volt. Fiatalabb korában több cikkben is kikelt a zsidóság ellen<!--, emiatt a kapcsolataiból adódóan elfogult [[Ady Endre]] így írt róla: „''a kálvinistaság irodalmi lapjában a legszilajabb antiszemitizmust űzi egy Ravasz László nevű, s jobb sorsra érdemes volt ember''”-->. A [[Országgyűlés#Története|Felsőház]] automatikus tagjaként (1927–44) az [[Zsidó holokauszt_Magyarországon#Az első zsidótörvény|első-]] és [[második zsidótörvény]]t megszavazta, de fellépett a [[1941. évi XV. törvénycikk|harmadik zsidótörvény]] ellen. [[1944]]-ben szembesült a [[holokauszt]] ijesztő valóságával, és próbált tenni a magyar zsidók, különösen a megkeresztelkedettek fizikai megsemmisítése ellen. A [[deportálás]]ok megindulása után számos püspöki körlevelet fogalmazott meg az üldözések ellen, és hozzájárult a [[Jó Pásztor Bizottság]] megalakításához. Nem sikerült elérnie, hogy az egyházak közös körlevélben fejezzék ki tiltakozásukat a népirtással kapcsolatban.

 

[[Fájl:László Ravasz plaque Budapest02.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Ravasz László emléktáblája egykori lakhelyén, Budapest II. ker., [[Bimbó út]] 43. sz.]]

[[1948]]. [[április 30.|április 30-án]], [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] nyomására, minden tisztségéről lemondott és visszavonult a közélettől. [[1953]]-ban lelkészként is nyugdíjba vonult, és [[Leányfalu]]ra költözött, ahol mesterséges elzártságban töltötte hátralévő éveit.