„Württembergi Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az utolsó király: internaci |
|||
130. sor:
II. Vilmos régenssége alatt a württembergi közélet demokratikusabban fejlődött, mint más német szövetségi államokban. A gazdaságot és társadalmat inkább a középvállalkozások jellemezték, mint a nagyipar. A nagyvárosok növekedése, vele a [[proletariátus]] elnyomorodása is enyhébb volt, az alsó néposztályok helyzete kedvezőbb volt, mint a [[Ruhr-vidék]]en vagy [[Berlin]]ben, bár Stuttgartban súlyos lakásínség alakult ki.<ref>Friedrich Westmeyer: ''Wohnungselend in Stuttgart'', Stuttgart, 1911.</ref>
[[1895]]-ben a demokrata frakciók erős többséget szereztek, a Német Párt erőfölénye megtört. Megalakult az egyesített Demokratikus Néppárt és a katolikus Német Centrumpárt.<ref name="Landtag"/> Modern pártstruktúra alakult ki. A monarchia utolsó évtizedeinek meghatározó politikusai a konzervatív oldalon [[Heinrich von Kraut]] és [[Theodor Christian Körner]], a Néppártban [[Friedrich von Payer]] és [[Conrad Haußmann]], a Centrumpártban [[Adolf Gröber]], a szociáldemokratáknál [[Wilhelm Keil]] voltak. Önkormányzati szinten a szociáldemokraták konszenzusra törekedtek a polgári erőkkel, de a parlamentben mindig ellenzékként szavaztak.<ref name="Landtag"/> [[1907]] augusztusában Stuttgartban tartották a VII. Internacionálét (a szocialisták nemzetközi kongresszusát), német földön az első ilyen rendezvényt. A kongresszuson részt vett a stuttgarti [[Clara Zetkin]], a női jogok harcosa, és [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] is. A württembergi hatóságok segítették a rendezvény zavartalan lebonyolítását, szembemenve a császárral és a berlini kormánnyal. Cserébe abban az évben a szociáldemokraták egyszer megszavazták az állami költségvetést.
| |||