„Török Bálint (hadvezér)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Yoso7 (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
==Élete==
===Ifjúsága===
A Hunyadiak hűbéreseként birtokait jelentős területekkel gyarapító Enyingi [[Török Imre (főispán)|Török Imre]] és [[Parlaghy Krisztina]] fia. A Török- család két generáció alatt végbement gyors társadalmi felemelkedésének és vagyonszerzésének köszönhetően Török Bálint fiatal kora ellenére az [[1520-as évek]] derekán már az ország legtekintélyesebb és legbefolyásosabb földesurai közé tartozott. [[1507]]-ben, miután apjával és bátyjával, Miklóssal együtt [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló királytól]] bárói címet nyert, a főnemesség soraiba emelkedett. Apja halála után, annak posztját megörökölve, már tizenkilenc éves korában nándorfehérvári bán lett, az [[1521]]-es [[belgrád]]i ostrom idején azonban a [[Magyarország]] kulcsának tartott erősségtől távol tartózkodott. A vár katonái évek óta fizetetlenek voltak, az ifjú főúr gyámjai az országgyűlésben el is panaszolták a siralmas kilátásokat<ref>Magyar história 1566-1608 (Szerkszerk.: Nagy Gábor) 68.-69. o.</ref>, érdemi támogatást azonban nem kaptak. Így [[1521]]-ben a várat az óriási túlerő ellenében [[Nándorfehérvár elfoglalása|66 napig hősiesen védő]] Oláh Balázs végül kénytelen volt feladni. Az országgyűlés a felelősséget Török Bálintra hárította, és jószágvesztésre ítélte. A fiatal arisztokrata azonban elmenekült, és birtokaitól távol, [[Erdély]]ben állt [[I. János magyar király|Szapolyai János]] vajda szolgálatába. A királyi kegyet néhány évvel később nyerte el újra. A hatalmi helyzetét az udvarnál megszilárdító Török Bálint [[1524]]-ben [[II. Lajos magyar király|II. Lajos király]] testőrségének tisztjeként feleségül vette az új familiárisi bázist építő [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Mária királyné]] legkedvesebb udvarhölgyét, báró Pemfflinger Katalint. Házasságukból két fiuk született, [[Török János (katona)|Török János]] [[1529]]-ben, [[Török Ferenc (főúr)|Török Ferenc]] pedig az [[1530-as évek]] elején.
 
===A mohácsi csata után===
14. sor:
Minthogy hűbérura nem szolgáltatott számára igazságot, saját csapataival támadta meg [[Szabadka|Szabadkán]], majd űzte ki a birtokai egy részét elfoglaló, és ugyancsak János királyt szolgáló szerb felkelőt, [[Cserni Jován]] „cárt” (a Fekete Embert).
 
Szapolyai támogatásának elmaradása minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy miután a [[Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)|Mária özvegy királyné]] körül csoportosult főurak [[1526]] végén [[Pozsony]]ban János ellenében magyar királlyá választották [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinándot]] (Mária öccsét), titokban átpártolt a híveket toborzó új uralkodóhoz. Az időközben szintén Ferdinánd oldalára állóállt Cserni Jovánnak fejét vette, és azt – hűségének látszólagos bizonyítékaként – Ferdinánd jóváhagyásával elküldte [[Buda (történelmi település)|Budára]] Szapolyainak. A Habsburg-párthoz tartozását a királynak a belháború nyitányát jelentő, Buda augusztus 20-i bevételével végződő [[1527]]-es magyarországi hadjáratához való csatlakozásával tette nyilvánvalóvá.
 
Ezután sok évig hűségesen, bár nagy áron szolgálja a Habsburg királyt. A két uralkodó több mint egy évtizedes belháborúja idején (1526-1538) valódi rablólovagként viselkedett, aki az eszközökben nem válogatva szerezte meg a kiszemelt birtokokat, és ezzel [[Szigetvár]] központtal a [[Dunántúl]] legerősebb földesurává vált. Az [[1530-as évek]] első felében [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd király]] mind gyakrabban tagadta meg tőle az újabb és újabb kéréseket, így viszonyuk egyre feszültebbé vált. [[1534]]-ben a nagy értékű vránai perjelségre igényt tartva konfliktusba keveredett a Zrínyiekkel is, akik nem voltak hajlandók kiadni a kezükből annak birtokát. E vitában az uralkodó – bár nyíltan nem vállalta fel –, nem támogatta e követelését sem. Az ügy reménytelenségével és a király halogató politikájával szembesülve Török Bálint úgy döntött, hogy elpártol Ferdinándtól és újra Szapolyai szerviense lesz. Ennek következménye volt a likvidálására vonatkozó királyi utasítás. A Török ellen tervezett, de dilettáns módon szervezett merénylet azonban nem sikerült. 1536-os elpártolásával több vármegyét is [[I. János magyar király|Szapolyai]] pártjára állított, aminek következtében fontos pozíciókra tett szert a [[Dunántúl]]on és a [[Felvidék]]en is.
 
[[I. János magyar király|János király]] az átállást [[Hunyad vármegye]] örökös grófságával, az ehhez tartozó négy várral és uradalmaival, valamint az ország legnagyobb földbirtoka, [[Debrecen]] elajándékozásával hálálta meg. Ezek a legújabb szerzemények Török Bálintot az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb földbirtokosává tették. A [[Hunyadi]]ak kora óta nem alakult ki egyetlen személy kezén sem ilyen hatalmas birtokkomplexum. Török Bálint a somogyi főispánság és hunyadi grófság tiszte mellett birtokolta Hunyad vármegyében [[Hunyad]], [[Déva]], [[Morzsina]] és [[Kolc]] várakatvárát, illetve uradalmaikat, [[Bihar vármegye|Bihar]]ban [[Debrecen]] városát, [[Somogy vármegye|Somogy vármegyében]] [[Szigetvár]]t, [[Somogyvár]]t, [[Csurgó]]t, Tolnában [[Simontornya|Simontornyát]], Ozorát és Anyavárát, Veszprémben Enyinget, Cseszneket és Pápát, Komáromban Vitányt, Gesztest és Tatát, Zalában pedig Szigligetet. Korábban kapott adományokat a Zemplén megyei Kövesdre, valamint a Kőrös megyei Boróra és Soproncára, a reformáció terjedését kihasználva pedig megszállva tartotta a pécsi és nyitrai püspökség roppant javait.
 
Amikor [[1540|1540-ben]], de még János király életében [[Majláth István| Majláth (Maylád) István]], Balassa Imre és [[Kendi Ferenc (erdélyi vajda)|Kendy Ferenc]] szövetséget kötöttek uralkodójuk ellen, [[Petrovics Péter]]rel együtt neki jutott a feladat, hogy a hitszegőket leverje. Diódot és Almást el is pusztították, Fogarast azonban, ahol Majláth és Balassa tartózkodott, Török nem akarta ostrom alá venni, mert az előbbi régi barátja volt. A királyi becsületbíróság engedélyezte számára az összeesküvők elleni fellépést, ennek ellenére vonakodott attól, hogy Majláth ellen ténylegesen harcba bocsátkozzon. Végül betegségre hivatkozva visszavonult Gyulafehérvárra.<ref>Magyar história 1566-1608 (Szerkszerk.: Nagy Gábor) 100. o.</ref>
 
A [[Váradi béke|váradi békében]] foglaltakkal ellentétesen a halálra készülő és fiának megszületéséről értesülő [[I. János magyar király|János király]] kérésére a Szapolyai-párt többi főemberével együtt hűséget fogadott [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella királyné]] és a csecsemő [[II. János magyar király|János Zsigmond]] mellett, és az [[1540]] szeptemberében lezajlott rákosi királyválasztást követően [[Fráter György|Fráter Györggyel]] és [[Petrovics Péter]]rel együtt megbízást nyert a gyermek király nagykorúvá válásáig az ország kormányzására. Ezzel politikai pályafutásának csúcsára jutott.
38. sor:
 
== Emlékezete ==
Török Bálint igazi reneszánsz ember volt: kiváló vitéz és hadvezér, művészetet pártoló főúr, a lovagi erkölcsöket azonban sajátságosan értelmező férfi. Támogatója volt a reformáció és az ezzel együtt járó magyar nyelvű irodalom elterjedésének, szigetvári udvarában működött az [[1530-as évek]] közepétől [[1542]]-ig [[Tinódi Lantos Sebestyén]] is, aki ''Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról'', ill. ''Prini Péter, [[Majláth István|Majlát István]] és Terek Bálint fogsága'' című műveiben megörökítette támogatója és a kor alakjait. Felesége, [[PemflingerPemfflinger Katalin]] [[Csurgó]]nCsurgón országos hírű virágos kertet létesített. Török Bálint alakja leginkább [[Téglássy Imre]] és [[Gárdonyi Géza]] műveiből ismeretes, az [[Egri csillagok]] Bálint ura generációk példaképe.
 
== Jegyzetek ==