„Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források és irodalom: fordítás (új szakasz) |
link |
||
6. sor:
==Élete==
[[Fájl:Buonaparte.svg|balra|70px]]
Napoléon Joseph herceg [[1822]] szeptemberében jött világra [[Jérôme Bonaparte]] volt vesztfáliai király és [[Katalin vesztfáliai királyné|Katalin Friderika württembergi királyi hercegnő]] harmadik, utolsó gyermekeként, egyben második fiaként. Édesapja [[I. Napóleon francia császár]] fivéreként [[Vesztfália]] királyává emelkedett; és bár Katalin Friderika hercegnő politikai érdekből ment nőül hozzá, boldog házasságban éltek. I. Napóleon bukása után a vesztfáliai trón elveszett Jérôme Bonaparte számára, családjával együtt [[
Napoléon Joseph herceg elsősorban [[Olaszország]]ban töltötte gyermekkorát két testvére társaságában. [[1836]]-tól kezdve hosszabb időn át tartózkodott édesanyja szülőföldjén, a [[
Ugyanebben az évben a francia hadsereg tisztje lett; [[1854]]-ben bevonult a [[krími háború]]ba. Ekkor ragadt rá ismert gúnyneve, a „Plon-Plon generális”, melyet saját katonái akasztottak rá. Egy évvel később visszahívták Franciaországba, hogy ő felügyelje az [[1855]]-ös párizsi világkiállítás lefolyását. [[1858]]-ban [[Algéria]] kormányzójává nevezték ki, de reformjai és intézkedései sorozatosan buktak el; egy éven belül leváltották pozíciójából. [[1864]]–[[1865]] között a Titkos Tanács tagjaként dolgozott. Harcolt a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban, de folyamatos összetűzései III. Napóleon császárral végül a katonai pálya feladására kényszerítették. Napoléon Joseph herceg liberális eszméket hirdetett, a demokrácia eltiprásával vádolta unokafivérét. Felszólalt a [[katolikus egyház]] túl nagy önállósága ellen, ily módon kerülve szembe a mélyen vallásos és a pápát támogató [[Eugénia francia császárné|Eugénia császárnéval]]. A francia uralkodóval való kibékülése után [[1870]]-ben Moncalieri grófjává tették meg. Unokatestvére ettől kezdve elsősorban diplomáciai feladatokat bízott rá, főleg az olasz kapcsolatok építésével kellett foglalkoznia. A [[porosz–francia háború]], melynek elvesztése III. Napóleon bukását hozta, olasz földön érte a herceget. Csak a harcok befejeztével tért vissza francia földre. [[1876]]-ban az [[Ajaccio|ajaccói]] képviselőház tagjává választották, helyét az [[1877]]-es választás alkalmával veszítette el.
| |||