„Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Források és irodalom: fordítás (új szakasz)
link
6. sor:
==Élete==
[[Fájl:Buonaparte.svg|balra|70px]]
Napoléon Joseph herceg [[1822]] szeptemberében jött világra [[Jérôme Bonaparte]] volt vesztfáliai király és [[Katalin vesztfáliai királyné|Katalin Friderika württembergi királyi hercegnő]] harmadik, utolsó gyermekeként, egyben második fiaként. Édesapja [[I. Napóleon francia császár]] fivéreként [[Vesztfália]] királyává emelkedett; és bár Katalin Friderika hercegnő politikai érdekből ment nőül hozzá, boldog házasságban éltek. I. Napóleon bukása után a vesztfáliai trón elveszett Jérôme Bonaparte számára, családjával együtt [[AusztriaHabsburg Birodalom|Ausztriába]] menekült. [[Frigyes württembergi király]], Katalin Friderika hercegnő édesapja megbocsátott vejének, és engesztelésként Montfort uralkodó hercegévé tette meg Jérôme Bonapartét.
 
Napoléon Joseph herceg elsősorban [[Olaszország]]ban töltötte gyermekkorát két testvére társaságában. [[1836]]-tól kezdve hosszabb időn át tartózkodott édesanyja szülőföldjén, a [[WürttembergWürttembergi Királyság]]benban, mivel beiratkozott a [[ludwigsburg]]i iskolába. [[1837]]–[[1840]] között a württembergi hadseregben teljesített szolgálatot tiszti rangban. [[1845]]-ben rövid látogatást tett [[Párizs]]ban; [[1847]]-ben ő is és édesapja száműzetése is véget ért, visszatérhettek [[Franciaország]]ba. Az [[1848]]-as francia forradalom idején a herceg éppen a fővárosban tartózkodott, ekkor lett a korzikai nemzetgyűlés egyik tagja. Itt ügyes politikával és demokrata eszméinek hirdetésével sikerült elérnie, hogy unokatestvérét, [[III. Napóleon francia császár|Charles Louis Napoléon]]t válasszák meg Franciaország elnökévé. Charles Louis Bonaparte hálából [[madrid]]i nagykövetévé nevezte ki a herceget. Napoléon Joseph herceg nagyfokú szabadszájúsága unokatestvére irányába nemegyszer megnyilvánult, de Charles Louis mindig megbocsátott neki. Mikor [[1852]]-ben Charles Louis-t ''III. Napóleon'' néven francia császárrá koronázták, az új uralkodó franci hercegi rangra ''(Prince français)'' emelte Napoléon Joseph herceget és édesapját. Ez egyben azt is jelentette, hogy a herceg a trónöröklési sorrend második helyére ugrott elő [[Napóleon Lajos francia császári herceg|Napoléon Eugène Louis császári herceg és trónörökös]] után.
 
Ugyanebben az évben a francia hadsereg tisztje lett; [[1854]]-ben bevonult a [[krími háború]]ba. Ekkor ragadt rá ismert gúnyneve, a „Plon-Plon generális”, melyet saját katonái akasztottak rá. Egy évvel később visszahívták Franciaországba, hogy ő felügyelje az [[1855]]-ös párizsi világkiállítás lefolyását. [[1858]]-ban [[Algéria]] kormányzójává nevezték ki, de reformjai és intézkedései sorozatosan buktak el; egy éven belül leváltották pozíciójából. [[1864]]–[[1865]] között a Titkos Tanács tagjaként dolgozott. Harcolt a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban, de folyamatos összetűzései III. Napóleon császárral végül a katonai pálya feladására kényszerítették. Napoléon Joseph herceg liberális eszméket hirdetett, a demokrácia eltiprásával vádolta unokafivérét. Felszólalt a [[katolikus egyház]] túl nagy önállósága ellen, ily módon kerülve szembe a mélyen vallásos és a pápát támogató [[Eugénia francia császárné|Eugénia császárnéval]]. A francia uralkodóval való kibékülése után [[1870]]-ben Moncalieri grófjává tették meg. Unokatestvére ettől kezdve elsősorban diplomáciai feladatokat bízott rá, főleg az olasz kapcsolatok építésével kellett foglalkoznia. A [[porosz–francia háború]], melynek elvesztése III. Napóleon bukását hozta, olasz földön érte a herceget. Csak a harcok befejeztével tért vissza francia földre. [[1876]]-ban az [[Ajaccio|ajaccói]] képviselőház tagjává választották, helyét az [[1877]]-es választás alkalmával veszítette el.