„Gyula ostroma (1566)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Dupla sablonparaméter megszüntetése. |
A "Zrínyi Miklós-Szigetvár 1566" Emlékév keretén belül sor kerül(t) a Szigetvárhoz szorosabban illetve tágabban kapcsolódó szócikkek tökéletesítésére. |
||
18. sor:
{{Török háborúk Magyarországon}}
A '''gyulai várat''' 1566. július 2. és szeptember 2. között ostromolta Pertev pasa
=A vár állapota=
Az egykor jóval nagyobb területű erőd mai napig fennmaradt belső vára a [[15. század]] első harmadában, a [[Gyula (település)|Gyula]] fölött [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]]<nowiki/>tól [[1403]]-ban tulajdonjogot szerzett [[Maróti János (macsói bán)|Maróti János]] macsói [[Bán (méltóság)|bán]] idején épült. Ezt a várat csupán egy cölöpsoros védvonal, ún. latorkert övezte. Komolyabb erődítési munkálatok a [[Gyula (település)|Gyulát]] időközben elfoglaló [[I. János magyar király|Szapolyaitól]] birtokcsere révén [[1552]]-ben megszerző [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd király]] utasítására kezdődtek. Ennek során a [[Maróti János (macsói bán)|Maróti]]-féle belső vár körül részben téglából egy négybástyás derékvár épült, ezt pedig egy ötbástyás palánkkal kerítették körbe. A külső palánkvár déli részéhez később a lovasság elhelyezésére egy négybástyás huszárvárat toldottak.
Az erőd azonban ezen állapotában sem felelt meg a kor haditechnikai elvárásának, ezért a [[Szigetvár]] megerősítésében és [[Törökök|törökkel]] szembeni [[1556]]-os védelmében nagy érdemeket, illetve tapasztalatokat szerzett, a vár élére [[1561]]-ben kinevezett [[Kerecsényi László]] folytatta a megkezdett munkát. A terveket a korábban ugyancsak [[Szigetvár|Szigetváron]] dolgozó [[Paolo Mirandola]] itáliai hadmérnök, várépítő mester készítette.
A folyamatos ellátási nehézségek ellenére Kerecsényi [[1564]] nyarára az előzőnél erősebb palánkfal és nagyobb [[Bástya (várépítészet)|bástyák]] emelésével a külső vár területét kibővíttette és körülötte a [[Körösök|Körös]] medrének megváltoztatásával új vizesárkot alakított ki. Valószínűleg ekkor bontották le a belső várat övező derékvárat, miközben a [[Maróti János (macsói bán)|Maróti]]-várat hossztengelye mentén megnagyobbították. A régi huszárvár bővítésére már nem voltak források, így azt kisebb módosításokkal eredeti állapotában hagyták meg.
A városból felvonóhídon és az ún. Huszárkapun keresztül lehetett a huszárvárba jutni, melyet a külső vártól (új derékvár) ugyancsak mély vizesárok és erős – tölgyfagerendás boronafalak közé döngölt – vastag agyagfal választott el. A vár legkülső védelmi vonalát a városhoz hasonlóan a vizesárok külső vonalában sűrűn egymás mellé földbe vert hegyes karókból álló kerítés, az illetéktelen betolakodók távol tartását szolgáló latorkert alkotta.
Az építőanyagok és hadfelszerelés állandó hiánya miatt a várból való távozásának szándékát több alkalommal bejelentő Kerecsényi a várat [[1565]] decemberében elhagyta, és oda csak [[Miksa magyar király|Miksa király]] többszöri rábeszélésére és benne való bizalmának megerősítését, illetve megfelelő számú katona, elegendő fegyver és lőszer biztosításának ígéretét követően tért vissza alig egy hónappal a török ostrom megkezdése előtt, június elején.
=Az ostrom lefolyása=
[[Gyulai vár|Gyula várának]] ostromára a [[Szigetvár]] elleni, [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] által vezetett hadjárat során került sor. A támadók csapatát a főseregről levált, Pertev pasa által vezetett hadak, valamint a temesvári beglerbég és a havasalföldi vajda egységei alkották. A török sereg létszámára vonatkozóan az egyes források eltérő adatokat közölnek. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy nagyjából 30–32 ezer ostromló állt szemben kb. 2000, főként német és magyar várvédővel.
Pertev pasa, seregével [[1566]]. [[Július 2.|július]] 2-a éjjelén érkezett [[Gyula (település)|Gyula]] alá, ahol azon nyomban felállította ágyútelepeit. A város helyzete már a kilenc hétig tartó ostrom megkezdése után néhány nappal tarthatatlanná vált, ezért 6-án Kerecsényi azt felgyújtatta, őrségét és lakosait pedig a huszárvárba költöztette. A város elfoglalása és a vizesárkok elapasztása után az ostromló tüzérség a várhoz közelebb foglalhatott lőállást és intenzívebb ágyúzásba kezdhetett. A vár védműveinek július 11-e óta tartó lövetése egy hét alatt olyan nagy károkat okozott, hogy Pertev elérkezettnek látta az időt a külső huszárvár elleni gyalogsági támadásra, amelyre 17-én került sor. Ezt a védőknek hősiesen helytállva és a támadóknak tetemes emberveszteséget okozva még sikerült visszaverniük, miközben ők maguk is súlyos veszteségeket szenvedtek.
A sikertelen ostrom után a pasa szabad elvonulás fejében megadásra próbálta rávenni Kerecsényit, aki ezt ekkor a felmentő sereg érkezésében bízva még visszautasította. A megrongált falakat sebtében kijavították ugyan, de a folytatódó tüzérségi támadással és a huszárvár palánkfalát borító cölöpgerendák felgyújtásakor keletkezett tűzzel szemben már tehetetlenek voltak, így a július 25-én a külső várat is fel kellett adniuk és a belső téglavárba, illetve az azt övező derékvárba kellett visszavonulniuk. Mielőtt azonban ezt megtették volna, a puskás gyalogosok fedezete mellett a huszárok Kerecsényi élén kitörtek és a közelben álló ágyútelep katonáit megölték, az ágyúkat pedig megrongálták.
A [[törökök]] ezt követően a huszárvárból folytatták az ostromot, amit az is segített, hogy a [[Körösök|Körös]] vízszintjének erős csökkenése lehetővé tette a sáncárkok vizének csatornákon keresztül a folyóba történő elvezetését és a vizesárkok feltöltését. Ennek ellenére az [[Augusztus 3.|augusztus 3]]-án a belső vár ellen indított rohamot ismét sikerült visszaverni. A helyzet azonban egyre kilátástalanabbá vált. Bár élelemben nem szenvedtek hiányt, az egyébként is szegényes hadfelszerelésük minimálisra csökkent, ráadásul a Körös apadása következtében a kutakból ivóvízhez egyre nehezebben jutottak. Az óriási hőség és a [[Gyulai vár|vár]] körül hagyott több ezer temetetlen halott tovább súlyosbította a körülményeket. A várbeliek közül többen haltak meg különböző betegségek következtében, mint harcok közben.
A külső segítség elmaradásával és a védők szorult helyzetével, a [[Gyulai vár|vár]] tarthatatlanságával szembesülve, augusztus második felében Kerecsényi egyezséget ajánlott a töröknek: szabad elvonulás fejében kilátásba helyezte a vár feladását és tűzszünetet kért a kivonulás feltételeinek tisztázása idejére. Pertev pasa készségesen belement az alkuba. Az egyezség értelmében mindenki tulajdonát – beleértve a kézifegyvereket is – megtartva távozhatott, egyedül az ágyúkat és a lőszereket kellett a várral együtt átadni. A málha és a járóképtelen betegek elszállítására 400 szekeret biztosítottak.
Az erőd átadásáról szóló szerződést [[Augusztus 30.|augusztus 30]]-án írták alá, majd [[Szeptember 2.|szeptember 2]]-án megkezdődött a várból való kivonulás. A [[törökök]] a fegyvertelenek távozása elé valóban nem gördítettek akadályt, amikor azonban a katonákkal együtt Kerecsényi is előbukkant, rájuk támadtak, a várkapitányt pedig elfogták. A huszárok közül sokaknak sikerült elmenekülni, a gyalogosok többségét viszont rövid harcot követően meggyilkolták. Kerecsényit előbb a szigetvári táborba, majd a belgrádi erődbe hurcolták és – bár történtek kísérletek a kiszabadítására – néhány hónapnyi fogságot követően, valamikor [[1567]] elején végezték ki.
Az egyezség megszegésének, illetve a kapitány elfogásának és megöletésének legvalószínűbb oka a személye elleni bosszú lehetett. Visszavágás a [[Szigetvár ostroma|Szigetvár védelme]] során a [[Törökök|törököknek]] okozott súlyos károkért, e stratégiai jelentőségű, magát sokáig tartó erőd bevételéért folytatott harc során elszenvedett anyagi, emberi és tekintélyveszteségért.
=Források=
36 ⟶ 50 sor:
* {{cite news|title=Új tények az ostromról|work=Békés Megyei Hírlap|date=2014-09-27}}, online kivonat: {{cite web|url=http://www.beol.hu/bekes/kozelet/gyulai-ostrom-harmincezer-torok-ketezer-varvedo-574144|title=Gyulai ostrom: harmincezer török, kétezer védő|publisher=BEOL.hu|accessdate=2015-05-17|date=2014-09-26}}
* [http://www.szigethvar.hu/content/1566 Szigeti vár]
* Gyula vára eleste 1566-ban. A vár megerősítése és felszerelése. Az utolsó hónapok. A vár ostroma és török kézre való jutása. In: Gyula város története I. kötet: A földesúri város. Írta: Dr. Scherer Ferenc. Gyula M. Város kiadása, 1938.
=Lásd még=
| |||