„Német idealizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Filozófiai irányzatok kategória eltávolítva; Idealizmus kategória hozzáadva (a HotCattel)
ZegzugBot (vitalap | szerkesztései)
bizonyos szókapcsolatokban a videó szó végén az "ó" rövid, ha előtagként szerepel AWB
7. sor:
A német idealizmus megteremtője [[Immanuel Kant]] (1724–1804) volt. Írt a [[felvilágosodás]]ról, [[pedagógia|pedagógiáról]], de főként az ész kritikáját fektette le a három ''kritikai'' művében. Kant [[filozófia|filozófiájának]] hibáit igyekezett kiküszöbölni [[Johann Gottlieb Fichte]] (1762–1814). [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] (1775–1854) kezdetben Fichtét követte, majd a természetfilozófia felé fordult és lefektette az ''azonosságfilozófia'' alapjait. Schelling tanulótársa, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] jelenti a német idealizmus csúcspontját, ő az abszolút idealizmus megalkotója. Hegel az összes tudományt felhasználta filozófiájában, főként a vallást, a művészetet, a jogot és a történelmet.
 
A klasszikus német filozófia jellegzetes gondolatmenete: objektum és szubjektum különböznek egymástól, azonban egymásra vonatkoznak; a szubjektum mint szubjektum mindig az objektumhoz való viszonyában létezik szubjektumként, és fordítva. Az egymásra vonatkozás meg kell, hogy előzze a tapasztalatot, mert a tapasztalat a megismerés egyik formája és már előfeltételezi az egymásra vonatkozás lehetőségeit. Ebből az következik, hogy a szubjektum és az objektum egymáshoz viszonyítva ''a priori'' léteznek. Ez az a priori létezés úgy magyarázható, hogy létezik egy transzcendentális szubjektum (a fichtei ''abszolutabszolút én'', a schellingi ''abszolútum'', a hegeli ''Szellem''), amelyben az objektum és a szubjektum egybeesik. Filozófiát művelni azt jelenti, hogy különböző dialektikai közvetítő lépéseken keresztül eljutni a transzcendentális szubjektumig.
 
== Források ==