„Poznańi munkásfelkelés” változatai közötti eltérés

 
== A sztrájk ==
1956. június 26-án reggel 6:00-kor spontán sztrájk kezdődött, melynek elsődleges központja a Cegielski Fémművek voltak. A dolgozók mindegy 80%-a vett részt, akiket felháborított, hogy a kormány júniusban elvette a bónuszukat, valamint felemelte az elvégzendő munka mennyiségét. Miután a munkások az utcára vonultak, más gyárak és diákok is csatlakoztak a menethez.
 
9:00 és 11:00 között mintegy 100.000 ember gyűlt össze az [[Adam Mickiewicz]] téren található királyi kastély körül, amely ekkor a Párt és a rendőrség helyi központja volt. A tüntetők alacsonyabb élelmiszerárakat, béremelést és a munkakörülmények javítását követelték.
 
A tömegben a nyugtalanság 10:00 körül egyre nagyobb lett, amihez az is hozzájárult, hogy provokátorok azt a hírt kezdték el terjeszteni, hogy a tárgyalóküldöttséget letartóztatták. A helyi rendőrség nem tudta kézben tartani az eseményeket, különösen amikor a tömeg egy része erőszakosabbá vált, s megrohamozta a helyi börtönt, ahol 10:50 körül több száz foglyot szabadítottak ki, valamit némi lőfegyvert zsákmányoltak, s osztottak ki a tüntetők között.
 
Nagyjából 11:00 körül a tömeg megrohamozta és kifosztotta a kommunista párt helyi központját. A tüntetés ekkor kezdett zavargásba átcsapni, s ekkor dördültek el az első lövések. A tömeg ekkor különféle kormányzati épületeket támadott meg, s egyre több fegyverhez jutott.
 
11:00 körül jelentek meg a városban a tankok, illetve a néphadsereg egyes különítményei azzal a célból, hogy a kormányzati épületeket megvédjék. A katonák és a tüntetők között között baráti beszélgetések zajlottak le, sőt sok katona át is állt a tüntetők oldalára. [[Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij]] lengyel honvédelmi miniszter ennek hatására az összes lengyel csapatot riadókészültségbe helyezte.
 
[[Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij|Rokosszovszkij]] elküldte helyettesét, [[Stanislav Poplavsky|Stanislav Poplavskyt]], hogy vessen véget a tüntetésnek minél hamarabb, s megakadályozza azt, hogy olyan jellegű események történjenek, mint az 1953-as keletnémet felkelés közben, melyet nem fojtottak el "időben" ezért a felkelés eszkalálódott.
 
14:00-kor a helyi repülőtérre orosz tisztek érkeztek, akik átvették a parancsnokságot. 16:00 és másnap reggel 5:00 között bevetésre került a 10. lengyel páncéloshadosztály, 19. lengyel páncéloshadosztály, a 4. lengyel gyalogos hadosztály és az 5. lengyel hadosztály, összességében mintegy 10.000 katona. A csapatoknak azt mondták, hogy német provokátorok ellen kell küzdeni, akik a Poznańi Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan jutottak be az országba. A katonák mintegy két órán keresztül vonultak át a városon, erődemonstációt mutatva, s gyakorlatilag körbezárták azt.
 
A letartóztatások 21:00-tól kezdődtek el. Az elfogott személyeket a repülőtérre vitték, ahol brutális módon hallgatták ki őket. A tüntetések június 30-ig tartottak. Június 19-én reggel 7:30-kor a lengyel miniszterelnök rádióbeszédében statáriumot hirdetett, melyben közölte, hogy aki nem teszi le a fegyvert, az a legsúlyosabb következményekkel számolhat.
 
== Következmények ==
A tüntetés áldozatainak számával kapcsolatban viták vannak. [[Łukasz Jastrząb]] lengyel történész az áldozatokat 57 főre teszi, valamint 600 sebesültet véleményez. Más vélemények szerint nagyságrendben 100 halálos áldozat volt. A kormánypárti áldozatok számát 8 főre teszik.
 
Augusztus 8-ig 746 személyt vettek őrizetbe. Hamarosan perek indultak, s a perbe fogottakat [[Stanisław Hejmowski]] ügyvéd védte, aki nyíltan arra hivatkozott a per során, hogy a kormány intézkedései vezettek oda, hogy ártatlan civilek haltak meg. A politikai enyhülés hatása volt, hogy a hatóságok nem tettek kísérletet arra, hogy kényszerítse a vádlottakat arra, hogy olyat vallják, hogy nyugati befolyás miatt indították volna a tüntetést, de ez az álláspont a kormány hivatalos álláspontja lett éveken át.
 
A tüntetések hatására az addigi rezsim elveszítette Moszkva bizalmát, s változásként új vezetőként [[Władysław Gomułka]] került a hatalom élére, s nevéhez kötődik az un. Gomułka-i olvadás. Ettől függetlenül évekig nem lehetett a poznańi eseményekről beszélni.
 
Ma sok történész úgy gondolja, hogy Poznań 1956 fontos mérföldkő volt a lengyel történelemben, előkészített a kommunizmus bukását. Ezt más történészek amiatt vitatják, hogy a tüntetéseknek nem volt antikommunista jellege. A munkások az [[Internationale|Internationalét]] énekelték, s kenyeret követeltek.
 
2006. június 21-én, az események 50. évfordulóján a lengyel parlament, a [[Szejm (lengyel)|Szejm]] ünnepnappá nyilvánította a június 28-i tüntetés napját.
 
== Jegyzetek ==
15 597

szerkesztés