Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
'''Marcus Tullius Cicero''' ([[I. e. 106|Kr. e. 106]]. [[január 3.]], [[Arpinum]] – ma: [[Arpino]], [[Olaszország]] – [[I. e. 43|Kr. e. 43]]. [[december 7.]]<ref>„[http://mek2.niif.hu/00000/00060/html/020/pc002046.html#2 Cicero]” szócikk a [[Pallas Nagylexikona|Pallas Nagylexikonából]].</ref>, [[Formiae]] – ma [[Formia]], [[Róma]]) – [[Ókori Róma|az ókori Rómában]] élt író, filozófus és politikus. Kortársai – köztük [[politika]]i ellenfelei is – ragyogó, már-már boszorkányos tehetségű szónoknak tartották, de írásai is remekművek. Mindenképp az antik irodalom egyik óriása, de a tankönyvek általában abban is megegyeznek, hogy ő az antik széppróza legnagyobb mestere. Ehhez hozzájárul az is, hogy azon kevés ókori szerzők közé tartozik, akiknek művei nem töredékesek, hiánytalanul maradtak meg: számtalan (magán)levele, bírósági vád- és védőbeszéde, [[filozófia]]i és [[esztétika]]i értekezése túlélte az évezredeket. Filozófusként is számottevő (elsősorban a [[sztoikus filozófia|sztoikus iskolához]] sorolható, de még inkább „eklektikus”, az iskolákból neki tetsző tanokat vegyítő filozófusnak szokás minősíteni).
 
Politikusi karrierje is rendkívüli, nemzetségéből elsőként ''(homo novus)'' tölthetett be állami tisztségeket (aedilis, praetor), végül egész a [[consul|konzulságig]] eljutott, s e minőségében elsősorban az ő nevéhez fűződik az „államellenesnek” tartott (ma [[Populizmus|populistának]] mondanánk) [[Catilina-féle összeesküvés]] ''(coniuratio Catilinae)'' leleplezése, amiért a szenátus magas kitüntetésben ''(pater patriae'' – ''A Haza Atyja)'' részesítette. Élete erőszakos halállal ért véget, mivel a köztársaságkor végének köztársaságpárti politikusaként többször is a vesztes oldalra állt. Az utókor nem egységes politikájának megítélésében: hogy csak a szélsőségeket említsük, egyesek (például [[Marxizmus|marxista]] regényírók{{forr}}) a köztársaság népellenes [[Plutokrácia|plutokrata]] elitjének hiú, törtető, kapzsi, cinikus, demagóg, és maradi szolgájaként festik le, míg mások a szabadság, a hagyományok és a régi értékek bátor védelmezőjének a kibontakozóban lévő emberellenes, egyeduralmi diktatúrával szemben. Nem szabad azonban elfelejteni – ahogyan azt [[Jókai Mór]] megfogalmazta –, hogy „a történelmet Cicero és társai írták”. Cicero történeti szerepéről és politikusi megnyilvánulásairól vélt ismereteink többsége magától Cicerótól vagy elvbarátaitól származik, ezért minden tekintetben erős forráskritikával kell közelíteni.{{forr}}
 
Érdekesség, hogy állítólag ő találta meg [[Arkhimédész]] [[szicília]]i sírját, melyet a helyi görögök már elfeledtek, és nem tudtak megmutatni az utazóknak.