„Michal Kováč” változatai közötti eltérés

a
1994–1998 között, a harmadik Mečiar-kormány ideje alatt a demokratikus ellenzéki mozgalom egyetlen alkotmányos támasza volt s ezen minőségében a kormánykoalíció – elsősorban volt pártja, a [[Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom|HZDS]] – erőteljes támadásainak volt kitéve. 1995-ben külföldre hurcolták másodszülött fiát, ifj. Michal Kováčot, a kormánykoalíció az elnöki hivatal ellehetetlenítésén dolgozott, nyomást gyakorolva ezáltal az elnökre, hogy mondjon le. Fia elrablásának ügye mindmáig kivizsgálatlan az 1998-ban Mečiar kormányfő által adott amnesztia miatt (az államfői szék megüresedése miatt az elnöki jogköröket a kormányfő és a parlament elnöke közösen gyakorolták a következő köztársasági elnök megválasztásáig). Az amnesztia és az emiatt hiányzó jogerős bírósági ítéletek ellenére is nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az elnök fiát az állami titkosszolgálat ügynökei rabolták el. Az összes személyét és hivatalát ért támadás ellenére hivatali ideje végéig nem mondott le. A következő, immár közvetlen elnökválasztáson (1999) is meg akarta magát mérettetni, ám napokkal a választás első fordulója előtt lemondott az indulás lehetőségéről az akkori kormánykoalíció közös jelöltje, [[kassa]]i főpolgármester Rudolf Schuster javára, mivel tartott legnagyobb politikai ellenfele, [[Vladimír Mečiar]] politikai visszatérésétől (a [[Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom|HZDS]] elnöke is versenybe szállt az államfői posztért).
 
1998 óta a nagypolitikától visszavonultan élélt, feleségével egy alapítványt vezetnekvezetett.
 
== Politikai tisztségei ==