„Végítélet” változatai közötti eltérés

túlvilágon következik majd be. <ref>Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 315. old., 1977</ref>
 
Az ókori izraeliták tudták, hogy Isten számadásra vonja őket egyénenként a tetteikért <ref>Pr. 11:9; 12:14</ref> majd az [[apostolok]] is írnak arról, hogy a jövőben lesz egy konkrét időszak, egy bizonyos „''nap''”, amikor minden ember, az élők és a holtak is egyenként meg lesznek ítélve. <ref>2Ti 4:1, 2</ref> A végítélet - amikor [[Isten]] számadásra von minden embert - az Újszövetség alapján [[Jézus második eljövetele]] és a halottak [[feltámadás]]a után történik meg, amikor az egész emberiség, minden egyén meg lesz ítélve az ő cselekedete szerint. A világvége akkor következik be, amikor az [[evangélium]]ot prédikációk révén a Föld minden népe megismerte már <ref>Máté 24, 14 - Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.</ref>; közeledését a hit nagymérvű hanyatlása, álpróféták, háborúk, járványok, természeti katasztrófák és az emberi erkölcsök általános elvadulása jelzi.
{{lásd|Utolsó idő}}
 
[[Apostolok cselekedetei|Az apostolok cselekedetei]]ben [[Lukács evangélista]] azt írja, hogy Isten kitűzött egy napot, amelyen megítéli az egész földet, minden embert, Jézus által: