„Pontiac (autómárka)” változatai közötti eltérés

A 80-as évekre a piac teljesen megváltozott, és akárcsak a többi cégnek, úgy a Pontiacnak is muszáj volt ehhez alkalmazkodnia. A hatalmas teljesítmények már csak a múlt nosztalgikus emlékei voltak, a 80-as évek elején a Pontiac motorok jó részét lecserélték az addigra a GM divízióján belül már szabványnak tekinthető Chevrolet small block motorokra. Amelyik modellben megmaradt a V8-as, ott a 305-ös, és a 350-es SBC motorok maradtak, „nevetséges” 150, és 180 lóerőkkel. A Firebirdöt egy ideig még 2500 köbcentis, 80-110 lóerő közé belőtt soros 4 hengeres motorokkal is szerelték, ami akkora bukás volt, hogy gyorsan le is vették a palettáról. A piaci igények változása új kategóriák megteremtését is követelte, ilyen volt a kisautóké (small car), és a vásárlók részéről erősödő érdeklődést kiváltó középkategóira (mid-size osztály). A Small kategóriába a [[Pontiac Sunbird]], és a GM európai divíziójától átvett [[Opel]] [[Opel Kadett|Kadett]], Pontiac LeMans-nak átnevezve próbálta felvenni a versenyt az addigra teljes erővel nyomuló import autókkal szemben. A mid-size osztályban a Pontiac a Chevrolet-vel közösen megalkotta a [[Pontiac Phoenix]] – [[Chevrolet Citation]] párost, ami többek között a hasonló méretű mid-size [[Ford LTD]]-vel kellett volna, hogy felvegye a versenyt. Szerették volna az amerikai kényelmet a kis méretekkel kombinálni, ami, mint kiderült nem igazán sikerült sem nekik, sem a [[Ford Motor Company|Ford]]nak. Ezek a modellek soha nem lettek népszerűek, a 80-as évek végére szépen csöndben megszűntek.

Az évtized közepére a [[General Motors]]-nál megkezdték az átállást az injektoros motorokra, ami elérte a Pontiacot is. A precízebb befecskendezésnek köszönhetően a szigorodó környezetvédelmi szabályok mellett is megkezdődhetett a motorok újra izmosodása. Az évtized végére a 150-180 lóerős motorok helyett már 200 lóerő fölötti teljesítmények kezdtek megjelenni a Pontiac kínálatában is – igaz, ezek az értékek még mindig nem közelítették meg az olajválság előtti motorok hihetetlen teljesítményét. A Pontiac 1989-ben, hogy megünnepelje a huszadik évét, a Firebirdnek kiadott egy speciális a Buick alkatrészeiből összeválogatott Trans-AM változatát, amibe [[Buick GNX]]-ből is ismert, méltán legendás 3.8 literes turbós motorját rakták. Ezzel a motorral a jubileumi Firebird 14.2 másodperc alatt futotta meg gyárilag a negyed mérföldet, több mint 98 [[MPHmérföld]]/óra (közel 160 [[kilométer|mphkm]]/[[óra (~160kmhidőegység)|h]]) célvonali sebességgel. Az Indy[[IndyCar CarSeries|IndyCar sorozatbansorozat]]ban is használtak 1989-es Firebirdöket felvezető autóként, ami tovább növelte a típus népszerűségét.