„Szarvasgomba” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
OH 229. o. földalatti vs. föld alatti |
|||
211. sor:
Az így telepített és fejlődésnek indult szarvasgomba a [[mikorrhiza]] kapcsolatban, kölcsönösen előnyös együttélésben fejlődik a gazdanövénnyel. A mikorrhiza kapcsolat megnöveli a gazdanövény víz és tápanyag felvételét, ezzel fokozódik a produktivitása és növekedése a duplája is lehet a nem mikorrhizáltakhoz képest. Triflakertek létesítéséhez a legmegfelelőbbek a szántóföldek, rétek, felhagyott szőlők és gyümölcsösök. Ennek az az oka, hogy a talaj jó állapotban van és nem kell tartani az erdőkben természetes módon jelen lévő konkurens mikorrhiza-gombáktól.
Ma már konténeres, szarvasgombával beoltott, gombafonalakkal átszőtt gyökerű facsemetéket használnak a termesztők. A facsemetéket olyan talaj- és [[Éghajlat|klimatikus]] viszonyok közé ültetik, amely optimálisan elősegíti a szarvasgomba termőtestének a képződését. A gomba és a gazdanövény közti kétirányú tápanyagtranszport az arbuszkulumok és hifatekervények sejtfala és sejtmembránja, valamint a növényi sejtfal és sejtmembrán által kialakított speciális anyagátadási felületen keresztül valósul meg. Ha sikerül megteremteni a gomba számára a megfelelő élőhelyi feltételeket, akkor tíz-tizenöt év múlva kezd teremni az ültetvény. A mikorrhizált facsemete árával, a hektáronkénti 1000-2000 fa telepítési költségével, az öntözőberendezések árával és működtetési költségével, valamint az intenzív gyümölcsültetvényekéhez hasonló talajművelési munkák költségeivel kell számolni egy-egy beruházás tervezésekor. A befektés azonban idővel megtérül, hiszen az ilyen ültetvények termőre fordulva, hektáronként átlagosan 60 kilogrammos
=== Szarvasgomba termesztés szempontjából fontosabb gazdanövények ===
| |||