„Esze Tamás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (89.135.124.89), visszaállítva Doncsecz szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
Az Esze família feltehetően már a 16. század végén Tarpán lakott. Édesapja Esze Tamás jómódú, hatökrös gazda volt, akinek az egész igaereje mellett összeírták egy tehenét, hét egyévesnél idősebb disznaját, s aki szabados darabontként, gyalogos katonaként szolgált [[Ecsedi vár|Ecsed várához]]. Édesanyja Márton Anna tarpai [[jobbágy]] lány volt, felesége Bíró Anna volt, aki megözvegyülve Kemechey Györgyhöz ment feleségül.
== Életpályája és szexuális kapcsolatai ==
Esze Tamás nem a jó kis fiú emberként volt ismert...Több nővel is volt egyszerre, így több gyereke is lett.. Egyes tudósok megállapították, hogy egy bizonyos férfival is tartott szexuális kapcsolatot. Anyja Tamást egy kincsnek tartotta addig míg tudomást nem szerzett ezekről. Apja emiatt büszke volt rá, anyja elítélte. Tamás kétszer is megházasodott. Mind két házássága úgy ért véget, hogy a felesége rájött, hogy Tamás folyamatosan megcsalta.
Esze Tamásról már csak úgy beszéltek, mint a szeximádó őrültről!
1696 körül bekapcsolódott a szegénylegények titkos szervezkedésébe, a [[hegyaljai felkelés]]ben azonban nem vehetett részt, mert [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] szatmári főispán még annak kirobbanása előtt letartóztatta. A felkelés bukása után szabadon engedték, 1698–1701 között sókereskedésből tartotta el családját. A császári kormányzat rövidesen monopolizálta a sókereskedelmet, ezért [[tiszaújlak]]i sótisztek elkobozták szekerét és igavonóit. Erre feleségét [[Debrecen]]be menekítette egy távoli rokonához, és ismét a bujdosók közé állt. 1702 végén beállt [[Bagossy Pál]] gyalogezredébe toborzónak [[Kis Albert]]tel, [[Thököly Imre]] egykori hadnagyával együtt. A [[franciák]] elleni háborúba hadfogadás ürügyén fegyveres felkelést készítettek elő, valójában az összetoborzott veteránokat és fegyverforgatókat egy Habsburg-ellenes felkelés szervezésébe vonták bele. 1703 kora tavaszán megszöktek, mert az alakulatot a [[spanyol örökösödési háború]]ba, nyugatra vezényelték, és embereikkel újra a beregi erdőkbe vették be magukat, bár fegyvereik nem voltak. A bujdosók erdei tanácskozása után Esze Tamás és Kis Albert két társukat küldték követségbe a [[Lengyelország]]ba menekült [[II. Rákóczi Ferenc]] és [[Bercsényi Miklós]] felkeresésére. A két főúr néhány hónapos követjárás után engedett a bujdosók kérésének, s Rákóczi elszánta magát, hogy a felkelés élére álljon. A bujdosók harmadik követségét már maga Esze Tamás vezette Brezánba, ahol Rákóczi őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé, s az ő kezébe adta a felkelésre buzdító [[Breznai kiáltvány]]t és azokat a zászlókat, amelyeket a bujdosók Rákóczi parancsa ellenére már [[1703]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22-én]] kibontottak Tarpa, [[Vári]] és [[Beregszász]] piacán. Ezzel kirobbant a tiszaháti felkelés, és azzal együtt a [[Rákóczi-szabadságharc]].
| |||