„Imotski” változatai közötti eltérés

Imotska krajina területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják a [[Grabovac]] és [[Zagvozd]] területén talált kőszerszámok. A térség első ismert népe az [[illírek]] egyik törzse a dalmátok voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai, melyekből Imotska krajina területén több is található. A [[rómaiak]] csak az [[1. század]] elejére tudták véglegesen meghódítani a térséget. Római municipium volt a mai [[Runovići]] helyén feküdt Novae, de az ő örökségük az itt áthaladó római út is, mely [[Salona|Salonából]] Imotskin keresztül [[Narona]] irányába vezetett. A [[Zmijavci]] területén levő Dikovača nevű régészeti lelőhelyen feltárt ókeresztény bazilika maradványai bizonyítják, hogy a római korban itt is egy nagyobb település állt. A római uralom egészen [[481]]-ig tartott, amikor [[Odoaker]] germán hadai foglalták el Dalmáciát. 493-ban a [[keleti gótok]] lerázva Odoaker uralmát fennhatóságuk alatt egyesítették Dalmáciát és a Drávától félre eső pannon területeket, melynek fővárosa Salona volt. Imotska krajina [[535]]-ig maradt keleti gót uralom alatt, amikor [[I. Justinianus]] császár a [[Keletrómai Birodalom]] részévé tette. Justinianus és utódai alatt a térségben valóságos erődrendszer épült ki, melynek maradványai [[Proložac]], [[Lovreć]] és Imotski területén is megtalálhatók. Ennek ellenére a [[6. század]] második felében a területet elfoglalták az [[avarok]] és szláv segédnépeik. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. Imotski első írásos említése [[Bíborbanszületett Konstantin]] bizánci császárnak [[a birodalom kormányzásáról]] [[950]] körül írt művében található „Emona” alakban. Az Imoti zsupánság [[1165]]-ig volt horvát igazgatás alatt, ekkor azonban másodszor is bizánci uralom alá került. Ez az időszak 1180-ig tartott, amikortól a magyar királyok nevében a horvát bánok igazgatták. A Bribiri grófok hatalmának megtörése után a Nelipićek, majd [[Kotromanić István bosnyák bán]] uralma alatt volt. [[1357]]-ben [[I. Lajos magyar király]] visszafoglalta, majd [[1372]]-ig horvát-magyar királyi birtok volt. Ekkor a király elcserélte néhány várra Nelipić Ivánnal. [[1391]]-ben a magyar trónharcokat kihasználva [[I. Tvrtko bosnyák király]] foglalta el, de még az évben meghalt és Imotski visszakerült a horvát bánok igazgatása alá. Ura [[HrvojaHrvoje Vukčić Hrvatinić]] bosnyák nagyvajda, majd horvát bán, [[1408]]-ban pedig a Radivojević család lett. A [[Oszmán Birodalom|török]] 1463-ban meghódította a közeli [[Bosznia|Boszniát]], majd [[1493]]-re már ez a terület is uralmuk alá került. A török uralom idején Imotski a HarcegovaciHercegovaci [[szandzsák]]ban az azonos nevű [[náhije]] központja volt, ennek területe lényegében megegyezett a középkori zsupánsággal. Az [[1699]]-es [[karlócai béke]] török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró [[pozsareváci béke|pozsareváci békével]] [[1718]]-ban történt meg. Ezután a [[Velencei Köztársaság]] fennhatósága alá tartozott. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 871, 1910-ben 1511 lakosa volt. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941. áprilisában a Független Horvát Állam része, majd 1943. szeptemberétől 1944 októberéig német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 4757 lakosa volt.