„Grősz-per” változatai közötti eltérés

|döntés = a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, valutaüzérkedés, külföldre szöktetés, bűnpártolással elkövetett népellenes bűnök</br />'''Ítéletek:'''</br />

[[Grősz József]] 15 év fegyház</br />[[Bozsik Pál]] 10 év fegyház</br />[[Farkas Endre]] 8 év börtön </br />[[Dr. Hévey László]] ügyét elkülönítették</br />[[Dr. Pongrácz Alajos]] ügyét elkülönítették</br />[[Endrédy Vendel]] 14 év börtön</br />[[Hagyó-Kovács Gyula]] 13 év börtön</br />[[Csellér István Jenő]] 10 év börtön</br />[[Vezér Ferenc]] halál

Január 7-én (egy nappal az előtt, hogy a tárgyalások folytatódhattak volna) [[Mócsy Imre]] [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[XII. Piusz pápa]] konkrét utasítását adta át a főpapoknak, melyben konkrétan megtiltotta a megegyezést. Arra a kérdésre, hogy ez után mi következhet, [[Czapik Gyula]] akkori [[Egri főegyházmegye|egri érsek]] úgy válaszolt, hogy ez után már csak egy út van a mártíromság.<ref>Történeti Hivatal O - 13405/1. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar. 172. p.</ref> Ezek után a Grősz József vezette püspöki kar egészen 1950. augusztusának végéig sikeresen hárította el a kormány tárgyalási terveit,<ref name=":1">{{cite book|last1=Csaba|first1=szerk., a bevezető tanulmányt írta és a mutatókat összeáll. Szabó|title=A Grősz-per előkészítése 1951|date=2001|publisher=Osiris K.|location=Budapest|isbn=9633891981|pages=16|url=http://mek.oszk.hu/14000/14025/14025.pdf|accessdate=9 July 2016}}</ref> de végül 1950. augusztus 30-án aláírásra került a megállapodás, amelyben a magyar katolikus püspöki kar elismerte a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát, kijelentette, hogy az egyház törvényei szerint megbünteti azokat, akik fellépnek a népköztársaság ellen, valamint kötelezettségnek írta elő a híveknek, hogy működjenek közre az ötéves terv megvalósításában, a papságnak megtiltotta azt, hogy tiltakozzék a mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen, valamint kijelentette, hogy a békemozgalmat támogatja a jövőben, azzal, hogy békepapi mozgalmat hoz létre. A kormány ugyanakkor elvben garantálta a vallásszabadságot, illetve katolikus egyház működési szabadságát. Engedélyezte 6 fiú és 2 lányiskola visszaadását, és engedélyezte, hogy ezekben megfelelő számú szerzetes tanerő működjön. A kormány ígéretet tett arra, egyház elemi szükségleteinek fedezéséről gondoskodik, 18 évig arányosan csökkentve megfelelő összeget utal ki az egyházi célokra, valamint garantálta, hogy a papság illetményét kifizeti.<ref>A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., é. n. [1990] 126-127. p.</ref> Noha a megállapodás egyházjogilag érvénytelen volt (s ezt az állam is tudta, hiszen a megállapodást a [[Magyar Közlöny]]<nowiki/>ben közzé sem tették), a püspökök abban reménykedtek, hogy ez által a helyzet konszolidálódik.<ref name=":1" /> Ezzel szemben egy héttel a megállapodás aláírása után az [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa|Elnöki Tanács]] s 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletével, a fenti nyolc iskolában szolgáló szerzetesrendeken kívül megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét.<ref>Magyar Közlöny, Bp., 1950. szeptember 7. 155-156. p</ref>

Rövid időn belül kiderült, hogy a megállapodás sikertelen. A papság, s a főpapok is vonakodtak együttműködni (lényegileg meghátrálni) az állammal, nem támogatták (gyakorlatilag) a békepapságot, s állandóan keresték azokat a kibúvókat, amelyekkel esetleg az egyházat kedvezőbb helyzetbe tudták volna hozni. A [[Magyar Dolgozók Pártja|Magyar Dolgozók Pártjának]] vezetése 1951 késő tavaszától fokozott nyomás alá helyezte a püspöki kart. 1951. május 4-én kelt "Az MDP KV Titkárság határozata a Párt egyházpolitikájának irányvonaláról"<ref name=":2">MOL M-KS276./. 54/142. őe. 1-12. p. </ref> című dokumentumban megállapította, hogy az együttműködés (gyakorlatban az egyház teljes behódolása) sikertelen, s ezért erősebb nyomás alá kell helyezni az egyházat, úgy, hogy az esetlegesen legkompromittálhatóbb, leginkább ellenálló püspököt el kell távolítani, vád alá kell helyezni, s el kell ítélni. Ezt össze kell kötni a [[ciszterciek]] és a [[Pálos rend]] elleni fellépéssel. Ekkor még nem dőlt el egyértelműen, hogy melyik püspök legyen a per vádlottja, de alapból elsődlegesen Grősz József neve merült fel.

A vád alapja, hogy a vádlottak összeesküvést folytattak arra, hogy az akkor fenn álló államrendszert megdöntsék, s egy restaurált rendszert hozzanak létre. A per előkészülete során több kormánylista is volt, ahogy a koncepció formálódott, de Grősz József személye, mint ideiglenes államfő mindegyiken szerepelt.<ref>Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 21-28. p.</ref> A koncepció lényege szerint a pert úgynevezett amalgám módszer szerint kell megszervezni, amely eleve előírta több különböző ügy, esemény egybeolvasztását, keverését.<ref name=":2" /> Így a perben az alapkérdést, ami az állam ellenes összeesküvés összekeverték kémkedéssel (természetesen belevonva az Egyesült Államok nagykövetségének egy magyar tisztségviselőjét), valutaüzérkedést (amiért eleve halálbüntetést is kiszabhattak), gyilkossággal, melyet a szovjet katonák ellen követtek el, igaz harminc szovjet katona megölése sokkal nagyobb esemény lett volna, mint ami akkor bekövetkezett, valamint egy korábbi perben a vádlottat fel is mentették. A vádlottakat különböző időpontokban tartóztatták le, de hivatalosan előzetes letartóztatásba 1951.áü.001211/l.számú ügyészségi határozattal 1951. június 4-én kerültek.<ref name="BFL XXV. 4 1990">BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 825. p</ref> A per előkészítése során a vádlottak személyében történtek változások, hiszen Dr. Gyomlay László akit az AVH 1951. február 25-én vett őrizetbe 1951. március 17-én a vizsgálati fogságban elhunyt, így "helyére" Pongrácz Alajos került.<ref>{{cite book|last1=Csaba|first1=szerk., a bevezető tanulmányt írta és a mutatókat összeáll. Szabó|title=A Grősz-per előkészítése 1951|date=2001|publisher=Osiris K.|location=Budapest|isbn=9633891981|pages=16|url=http://mek.oszk.hu/14000/14025/14025.pdf|accessdate=9 July 2016}} - 24. oldal</ref> A per koncepciós jellege ezen is megmutatkozik, hiszen nem a személyek voltak a lényegesek, hanem az, hogy az ügy hihetővé váljon.

|width="200px"|[[Grősz József|'''[[Grősz József]]''']],

|[[Bozsik Pál|'''[[Bozsik Pál]]''']],

67 éves, [[prépost]],

|[[Dr. Farkas Endre|'''[[Dr. Farkas Endre]]''']],

65 éves, szentszéki ügyész,

|[[Dr. Hévey László|'''[[Dr. Hévey László]]''']],

48 éves,

|[[Dr. Pongrácz Alajos|'''[[Dr. Pongrácz Alajos]]''']],

életkora nincs feltüntetve,

|[[Endrédy Vendel|'''[[Endrédy Vendel]]''']],

|[[Hagyó-Kovács Gyula|'''[[Hagyó-Kovács Gyula]]''']],

|[[P. Csellár Jenő|'''[[P. Csellár Jenő]]''']],

|[[Vezér Ferenc|'''[[Vezér Ferenc]]''']],

A vádlottakat egymástól elkülönítették, s mindegyik mellé ún. fogdaügynököket építettek be<ref>Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 49-51. p.</ref>. Ezek az ügynökök rendszeresen adtak hangulatjelentéseket<ref name=":3">{{cite book|last1=Csaba|first1=szerk., a bevezető tanulmányt írta és a mutatókat összeáll. Szabó|title=A Grősz-per előkészítése 1951|date=2001|publisher=Osiris K.|location=Budapest|isbn=9633891981|pages=16|url=http://mek.oszk.hu/14000/14025/14025.pdf|accessdate=9 July 2016}} - 35. oldal</ref>. A fogdahálózati jelentések rendkívül fontosak voltak a kihallgató tisztek részére. Elsőrendű információkat szereztek a kihallgatás menetének alakítására nézve, Külö­nösen abban az esetben, ha a rab olyasmit árult el a cellában, amiről vallomásaiban nem tett említést. Másodsorban a rab lelki és idegi állapotát is fel tudták mérni, s ez alapján döntöttek a különféle kényszerítő eszközökről. Példa erre Grősz József érsek, akit egy alkalommal az Andrássy út 60. szám alatt (ahol a kihallgatások folytak) a pincébe zártak, mert nem megfelelő viselkedést tanúsított a kihallgatáson, valamint erről a beépített rab előtt is beszélt három napra a nyirkos pincébe zártak, ahol rövidesen megtört, s magára nézve mindent beismert. A többi vádlottal hasonlóképpen jártak el.<ref name=":3" /> Maga az [[Államvédelmi Hatóság]] [[Terror Háza Múzeum|Andrássy út 60.]] szám alatti épületében lezajlott események azért is különösen fontosak, mert a lényegi döntések nem a tárgyaláson, hanem a [[Magyar Dolgozók Pártja]] felső köreiben és az AVH előadóinak, vezetőinek asztalán. Maga Grősz érsek fogalmazta meg: „Azért nincs semmi értelme az ellenkezésnek, mert az ítéletet és a büntetés nagyságát úgysem a bíróság állapítja meg, hanem itt dől el [tudniillik az ÁVH-n]<ref>Jelentés Grősz József fogdai magatartásáról - 1951. május 31. Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 151—152. p</ref> A vádlottakat a perre komolyan elő-, és felkészítették, vallomásaikat gyakoroltatták, többször saját kezűleg leíratták.

A tárgyalást B. II. 001217. számon a Budapesti Megyei Bíróság Dr. Olti Vilmos vezette tanácsa 1951. június 15-én kelt végzésével 1951. június 22-ére délelőtt 9 órára, a Markó utca 27. II. em. esküdtszéki terembe tűzte ki. A bírósági tanács öt tagú volt. A tanácsvezető bírón kívül Formán András ács, Miklós Károly térmester, Markovits István élmunkás kovács és Garancsy Mihály bíró ülnökként vett részt.<ref>BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 837. p.</ref> A vádat Alapy Gyula ügyészségi elnök képviselte<ref> name="BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 825. p<"/ref>. A vádlottak az alábbi védőügyvédeket kérték fel<ref>BFLXXV. 4.f. 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 826-827.p.</ref>:

A per célja azon kívül a perben elítélteket megtörjék és eltávolítsák őket az volt, hogy a római katolikus egyháznak egyértelműen jelezzék, hogy nincs más út, mint a behódolás, vagy a mártíromság. A a tárgyalás második napján háziőrizetbe helyezték [[Hamvas Endre]] csanádi, [[Badalik Bertalan]] veszprémi, [[Péteri József]] váci, [[Shvoy Lajos]] székesfehérvári megyéspüspököket, valamint kényszerítették őket, hogy püspöki helynökké és/vagy irodaigazgatóvá békepapokat nevezzenek ki, s ítéljék el Grőszt és társait, amely június 3-án meg is történt, s melyben elítéltek minden államellenes tevékenységet, betartják az állam és az egyház közötti megállapodást.<ref name=":4" /> Ezzel párhuzamosan a  magyar állam és a vallásfelekezetek közti egyezmények valóra váltására, valamint az állam vallásokkal kapcsolatos igazgatási teendőinek ellátására az Állami Egyházügyi Hivatalt, amelynek engedélyétől tették függővé a püspöki, de még a városi plébánosi kinevezéseket is<ref>{{Cite web|url=http://lexikon.katolikus.hu/A/%C3%81llami%20Egyh%C3%A1z%C3%BCgyi%20Hivatal.html|title=Állami Egyházügyi Hivatal – Magyar Katolikus Lexikon|accessdate=2016-07-10|work=lexikon.katolikus.hu}}</ref>.