„Ștefan Octavian Iosif” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
clean up AWB |
|||
13. sor:
| gyermekei =
| szülei =
| szakma = költő <
| iskolái =
| művésznév =
27. sor:
==Élete==
Családjának köze volt a kultúrához, apja a [[bolgárszeg]]i gimnázium igazgatója, anyai részről pedig tanár és műfordító felmenői voltak. Gimnáziumi tanulmányait [[Brassó]]ban végezte, líceumi tanulmányait pedig [[Nagyszeben]]ben és [[Bukarest]]ben, [[1895]]-ben érettségizve. Kétszer kezdte el a Bukaresti Bölcsészeti és Filozófia Egyetemen a tanulást, azonban nem sikerült az államvizsgája.
Kisebb közigazgatási pozíciókat töltött be, jövedelmét pedig magánórák adásával, különböző folyóiratokkal való együttműködéssel és saját műveinek eladásával próbálta növelni. A ''[[Sămănătorul]]'' folyóirat egyik szerkesztője volt már a kezdetektől fogva, ugyanakkor közreműködött az ''Adevărul'', ''Adevărul ilustrat'', ''[[Convorbiri literare]]'', ''Curierul literar'', ''Epoca'', ''Familia'', ''Floare albastră'', ''Literatură și artă română'', ''Viața Românească'' folyóiratokkal is.
Első versét [[1892]]-ben írja, címe ''Izvorul''. A [[Román Akadémia]] díját nyerte el a ''Poezii'' (1902) és a ''Credințe'' (1906) című versesköteteivel.
[[Emil Gârleanu]], [[Dimitrie Anghel]] és az ő kezdeményezésére a fiatal bukaresti írók 1908. március 13-án gyűlést tartottak, melyen megalapozták a Societatea Scriitorilor Români egyesületet.
37. sor:
==Dimitrie Anghel és Ştefan Octavian Iosif==
[[Fájl:Stefan Octavian Iosif si Dimitrie Anghel.jpg|bélyegkép|balra|215px|Ștefan Octavian Iosif és Dimitrie Anghel]]
[[1901]]-ben ismerkedtek meg [[Párizs]]ban, ahol mindketten tanulmányaikat végezték. Bár nagyon eltérő vérmérsékletűek voltak, a közös szenvedély a versek iránt és az önmegnyilvánítás akarata összekötő kapocs volt a kettőjük között. Szintén pozitívumként hatott barátságukra, hogy szinte egyidősek voltak, Iosif 26, Anghel pedig 28 éves. Együtt az A. Mirea művésznevet vették fel, mely név alatt több francia művet fordítottak, de saját műveiket is egyaránt, mígnem 1908-ban megjelentették a ''Caleidoscop'' alkotást, melyet a kor egyik kiemelkedő művének nyilvánított a kritika.
Barátságuk végét az jelentette, hogy mindketten ugyanabba a nőbe voltak szerelmesek. 1910-re elhidegültek egymástól, 1911-re pedig teljesen megszüntették a kapcsolatot.
| |||