„Móksa” változatai közötti eltérés

17 bájt törölve ,  7 évvel ezelőtt
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
6. sor:
== Elérése ==
=== Hinduizmus ===
A [[Védák]] közlése alapján minden teremtett létforma szenvedés természetű, de az ember lelke, „önvalója” ([[átman]], purusa) elpusztíthatatlan, és ez túléli a fizikai halált és újraszületések sorozatán keresztül, lépésről lépésre képes felhalmozni a megszabadító bölcsességet és leépíteni a [[Karma|karmikus]] adósságot, hogy végül elérje a megszabadulást (móksa) a létforgatagból (szanszára) és átlépjen a nem teremtett, szenvedésmentes, magasabb rendű, tiszta, szellemi létállapotba. <ref name="ReferenceA">Héjjas István: India ősi bölcsessége</ref>
 
Más vallásoktól eltérően a hinduizmus rendszere nem jelenti ki, hogy a végső megszabadulás - vagy nyugati szóhasználattal az üdvözülés - csak és kizárólag egy úton érhető el és nem valamilyen más úton.
 
A [[Szánkhja|szánkhja]] bölcseletében a szabadulás útja háromrétű. Ez azt jelenti, hogy a megszabadulás mindhárom összetevőjét, rétegét meg kell valósítani. A megszabadulás három összetevője a következő:
* a pradnyá, az [[Intuíció|intuitív]] bölcsesség kifejlesztése a tudás növelése útján
* [[vairágja]], azaz szenvedélymentesség. A vairágja megvalósítása a vágy, a gyűlölet és a szenvedélyek elcsitítása útján
* a [[purusa]] (szellem) és a [[prakriti]] (anyag) szétválasztása. Ennek eléréséhez a megkülönböztetés tudásának (vivéka) megszerzésére van szükség. A purusa elszakadásával, különválásával bekövetkezik a jelenségek világától való teljes eloldódás, s felszámolásra kerül minden, amit addig érdemnek hittünk. A purusa visszanyeri teljes szabadságát és nem merül bele többé a prakritibe, hanem figyelmét önmaga felé fordítja. <ref>Héjjas István: India ősi bölcsessége<name="ReferenceA"/ref>
 
A [[Vaisnavizmus|vaisnava]] hagyomány azt tanítja, hogy a [[bhakti]]-jógának (az odaadás [[Jóga|jógá]]jának) folyamata szabadítja fel az embert a [[szanszára]] kerekéből.
A [[Rádzsa-Jóga]] is hangsúlyozza, hogy a bhakti a legrövidebb és leggyorsabb út a felszabaduláshoz, a móksához. <ref name="Baktay Ervin: A diadalmas jóga">Baktay Ervin: A diadalmas jóga</ref>
A [[szamádhi]]t, Istennel való egyesülést semmi sem idézi elő olyan biztosan és gyorsan, mint az Isten iránti odaadás. Az elszigeteltségnek, az Istentől való elszakadásnak igazi oka az avidjá (a tudatlanság), amely az egyéni létformában, az Énben külön valóságot lát. Az Isten iránti odaadás tüzében elhamvad az önös Én, az igazi akadály megszűnik és nem áll már a lélek és Isten közé; az eredendő egység helyreáll köztük, hiszen lényegében egyek. Az így felszabadult embert bhakti-[[jógi]]nak nevezik. <ref> name="Baktay Ervin: A diadalmas jóga<"/ref> A védikus irodalom alapján az embernek felül kell kerekednie az "''én''" + "''enyém''" hamis téveszméin. <ref>http://bhf.hu/hu/system/files/Vedikus_filozofia_tanfolyami_jegyzet_2016.pdf</ref>
 
A krija-jóga módszere a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]] (önfegyelem, önmegtagadás), a [[szvádhjája]] (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával juttat el a megszabaduláshoz. <ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref> A klasszikus [[jóga]] rendszere ezt nyolc fokozaton keresztül kívánja megvalósítani. A nyolc fokozat azt is jelenti, hogy hogy valamennyi fokozatot párhuzamosan és rendszeresen gyakorolni kell. Ezek:
[[jama]] = erkölcsi tilalmak; [[nijama]] = erkölcsi kötelességek; ászanák = sajátos testhelyzetek; pránájáma = légzésszabályozás; pratjáhára = a tudat visszavonása a külvilágról; [[Dhárana|dháraná]] = koncentráció, szellemi összpontosítás; [[Dhjána (hinduizmus)|dhjána]] = szellemi elmélyedés, meditáció; [[szamádhi]] = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható. <ref>Héjjas István: India ősi bölcsessége<name="ReferenceA"/ref> A [[Átman|lélek]] vándorlása mindaddig folytatódik az újjászületések (szanszára) láncolatán át - nem tudni hány életen keresztül - amíg teljességgel meg nem szabadul a tisztátalanságaitól, s a [[jóga]] által igaz és tökéletes tudásra nem tesz szert a múlhatatlan Lélekről, hogy elérje a végső megszabadulást, s tökéletes és végtelen boldogságot élvezzen, egyesülve a világlélekkel, [[Brahman]]nal. Ekkor hagyja abba a vándorlást. Ez az állapot a [[nirvána]]. <ref>Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, Reinkarnáció, </ref>
 
A [[Krisna-tudat]]ú hívők szerint a legfontosabb a Védák ismerete, megértése és tanításainak követése.
317 337

szerkesztés