→Hinduizmus: clean up AWB
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Hinduizmus: clean up AWB |
|||
6. sor:
== Elérése ==
=== Hinduizmus ===
A [[Védák]] közlése alapján minden teremtett létforma szenvedés természetű, de az ember lelke, „önvalója” ([[átman]], purusa) elpusztíthatatlan, és ez túléli a fizikai halált és újraszületések sorozatán keresztül, lépésről lépésre képes felhalmozni a megszabadító bölcsességet és leépíteni a [[Karma|karmikus]] adósságot, hogy végül elérje a megszabadulást (móksa) a létforgatagból (szanszára) és átlépjen a nem teremtett, szenvedésmentes, magasabb rendű, tiszta, szellemi létállapotba.
Más vallásoktól eltérően a hinduizmus rendszere nem jelenti ki, hogy a végső megszabadulás - vagy nyugati szóhasználattal az üdvözülés - csak és kizárólag egy úton érhető el és nem valamilyen más úton.
A [[
* a pradnyá, az [[Intuíció|intuitív]] bölcsesség kifejlesztése a tudás növelése útján
* [[vairágja]], azaz szenvedélymentesség. A vairágja megvalósítása a vágy, a gyűlölet és a szenvedélyek elcsitítása útján
* a [[purusa]] (szellem) és a [[prakriti]] (anyag) szétválasztása. Ennek eléréséhez a megkülönböztetés tudásának (vivéka) megszerzésére van szükség. A purusa elszakadásával, különválásával bekövetkezik a jelenségek világától való teljes eloldódás, s felszámolásra kerül minden, amit addig érdemnek hittünk. A purusa visszanyeri teljes szabadságát és nem merül bele többé a prakritibe, hanem figyelmét önmaga felé fordítja.
A [[Vaisnavizmus|vaisnava]] hagyomány azt tanítja, hogy a [[bhakti]]-jógának (az odaadás [[Jóga|jógá]]jának) folyamata szabadítja fel az embert a [[szanszára]] kerekéből.
A [[Rádzsa-Jóga]] is hangsúlyozza, hogy a bhakti a legrövidebb és leggyorsabb út a felszabaduláshoz, a móksához.
A [[szamádhi]]t, Istennel való egyesülést semmi sem idézi elő olyan biztosan és gyorsan, mint az Isten iránti odaadás. Az elszigeteltségnek, az Istentől való elszakadásnak igazi oka az avidjá (a tudatlanság), amely az egyéni létformában, az Énben külön valóságot lát. Az Isten iránti odaadás tüzében elhamvad az önös Én, az igazi akadály megszűnik és nem áll már a lélek és Isten közé; az eredendő egység helyreáll köztük, hiszen lényegében egyek. Az így felszabadult embert bhakti-[[jógi]]nak nevezik.
A krija-jóga módszere a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]] (önfegyelem, önmegtagadás), a [[szvádhjája]] (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával juttat el a megszabaduláshoz.
[[jama]] = erkölcsi tilalmak; [[nijama]] = erkölcsi kötelességek; ászanák = sajátos testhelyzetek; pránájáma = légzésszabályozás; pratjáhára = a tudat visszavonása a külvilágról; [[Dhárana|dháraná]] = koncentráció, szellemi összpontosítás; [[Dhjána (hinduizmus)|dhjána]] = szellemi elmélyedés, meditáció; [[szamádhi]] = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható.
A [[Krisna-tudat]]ú hívők szerint a legfontosabb a Védák ismerete, megértése és tanításainak követése.
|