„Maximilian Duncker” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ibox, sablon
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
'''Maximilian Wolfgang Duncker''' ([[Berlin]], [[1811]]. [[október 15.]] – [[Ansbach]], [[1886]]. [[július 31.]]) német történetíró.
 
== Pályája ==
[[Bonn]]ban és Berlinben tanult. Egyetemi hallgatóként tagja lett egy ''Burschenschaftnak'' (egytemisták tanuló-testülete, mely szervezetek rendre politikai szervezkedéseket hajtottak végre), amiért hat havi várfogságra itélték. 1839-ben magántanár lett a [[Halle an der Saale|halle]]i egyetemen, majd 1842-ben rendkívüli tanárnak nevezték ki. Egy évvel később szerkesztőtársa lett a szabadelvű irányú hallei ''Allgemeine Litteraturzeitung''nak. 1848-ban a frankfurti parlamentbe választatta magát, 1850-ben a schleswig-holsteini testvérnemzet érdekében folytatott agitációt. Ebben az időben irta: ''Heinrich Gagern'' (Lipcse, 1850) és ''Vier Monate auswärtiger Politik'' (Berlin, 1850) című műveit.
 
[[Bonn]]ban és Berlinben tanult. Mint egyetemi hallgató tagja lett egy Burschenschaftnak, amiért hat havi várfogságra itélték. 1839-ben magántanár lett a [[Halle an der Saale|halle]]i egyetemen és 1842-ben rendkívüli tanárnak nevezték ki. Egy évvel később szerkesztőtársa lett a szabadelvű irányú hallei ''Allgemeine Litteraturzeitung''nak. 1848-ban a frankfurti parlamentbe választatta magát, 1850-ben a schleswig-holsteini testvérnemzet érdekében folytatott agitációt. Ebben az időben irta: ''Heinrich Gagern'' (Lipcse, 1850) és ''Vier Monate auswärtiger Politik'' (Berlin, 1850) című műveit. Bár aA szabadelvű iránynak csak feltételesen volt híve, a Mannteufel-minisztérium gyanakvó szemmel kísérte lépéseit és ahol tehette, mellőzte a nagytehetségű férfiút. Ez a bánásmód arra birta Dunckert, hogy a [[tübingen]]i egyetemre távozzék, ahonnan azonban már 1859-ben Berlinbe visszahívtákhívták, ahol előbb titkos tanácsosi címmel magában a minisztériumban alkalmazták, mely állásban a hivatalos sajtórasajtót befolytfigyelte, később pedig az állami levéltár igazgatójává nevezték ki. 1861-ben Frigyes trónörökösnek előadó tanácsosává tették azés ezen év ótaekkortól ő szerkesztette a mérsékelt alkotmányos szellemtől áthatott trónbeszédeket. Ebben az állásban Duncker a trónörökös és angol származású nejének légkörében maga is melegebb barátja lett a [[liberalizmus]]nak és az alkotmányos konfliktus napjaiban ellenezte [[Otto von Bismarck]] eljárását rosszaltaintézkedéseit. KésőbbEgy azonbanidő után Duncker helyzete a trónörökös környezetében tarthatatlanná vált és midőnamikor a schleswig-holsteini kérdésben a trónörökössel meghasonlott, 1875 elején - elkésve -ugyan, de nyugdíjba vonult. A levéltári igazgatóságról már 1874-ben lemondott. Ezen idő óta a katonai akadémiában tartott felolvasásokat és mint a berlini és [[münchen]]i akadémia tagja fejtett ki buzgó tevékenységet. Duncker életét megírta Brode (Berlin, 1887) és érdekes, nagybecsű korrajz alakjában hű barátja, Haym R.: Das Leben F. D.-s (Berlin 2 köt. 1891).
 
==Főbb művei==
 
== Főbb művei ==
* Origines germanicae (Berlin, 1840);
* Die Krisis der Reformation (Lipcse, 1845);
* Zur Geschichte der deutsch. Reichsversammlung (Berlin, 1849);
* Feudalität und Aristokratie (u. o. 1858).
* 1852-57-ig jelent meg főmunkájának I. kiadása, a ''Geschichte des Alterthums'' 4 kötetben, mely munka összesen 6 kiadást ért 7 kötetben (1878-83), amihez 1884-86-ban Droysen sürgetésére még 2 kötet járult. (Az ókor története. 4 köt. Fordította Jónás János.) Apróbb dolgozatai leginkább az újabb porosz történet, avagy a régi görög történet keretébe tartoznak. Egy részük egybegyűjtve is megjelent e cimen: ''Aus der Zeit Friedrichs d. Grossen und Friedrich Wilhelms III.'' (1876); ''Abhandlungen aus der griech. Geschichte'' (1887) és ''Abhandlungen aus d. neueren Geschichte'' (1887).
 
== Forrás ==
1852-57-ig jelent meg főmunkájának I. kiadása, a ''Geschichte des Alterthums'' 4 kötetben, mely munka összesen 6 kiadást ért 7 kötetben (1878-83), amihez 1884-86-ban Droysen sürgetésére még 2 kötet járult. (Az ókor története. 4 köt. Fordította Jónás János.) Apróbb dolgozatai leginkább az újabb porosz történet, avagy a régi görög történet keretébe tartoznak. Egy részük egybegyűjtve is megjelent e cimen: ''Aus der Zeit Friedrichs d. Grossen und Friedrich Wilhelms III.'' (1876); ''Abhandlungen aus der griech. Geschichte'' (1887) és ''Abhandlungen aus d. neueren Geschichte'' (1887).
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
 
==Forrás==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
{{nemzetközi katalógusok}}
[[Kategória:Német történészek]]