„Tömörkény István” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
}}
[[Kép:Tömörkény István Szeged.jpg|bélyegkép|jobbra|260px|Tömörkény István szobra [[Szeged]]en, a róla elnevezett gimnázium előtt]]
'''Tömörkény István''' (született ''Steingassner István'', [[Cegléd]], [[1866]]. [[december 21.]] – [[Szeged]], [[1917]]. [[április 24.]]) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
 
{{Idézet2|''Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. … világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.''|[[Móra Ferenc]]}}
== Életpályája ==
[[Fájl:Memorial tablet Tömörkény István.jpg|thumb|right|200px|Emléktáblája [[Makó]]n, a [[Korona Szálló (Makó)|Korona Szálló]] falán]]
[[Ausztria]]iAusztriai eredetű [[Dunai svábok|sváb]] családban született. Születésekor apja a [[cegléd]]iceglédi indóház vendéglőjét bérelte. Tömörkény tanulmányait a [[szeged]]iszegedi [[piaristák]]nálpiaristáknál kezdte, majd három évig a [[makó]]imakói [[kálvinizmus|református]] gimnáziumban tanult ([[1877]]-[[1880]]). 16 éves korában azonban abba kellett hagyni [[gimnázium]]igimnáziumi tanulmányait, mert a család anyagilag tönkrement. Patikusinasnak szegődött, hogy el tudja magát tartani. [[1882]]-[[1886]]-ig [[gyógyszerész]] volt, ez a pálya azonban nem elégítette ki, függetlenségre vágyott, a maga ura szeretett volna lenni. Rokoni segítséggel a [[Szegedi Híradó]]hozHíradóhoz szegődött újságírónak. Ekkor változtatta vezetéknevét Tömörkényre, a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korabeli [[Magyarország]]on ugyanis a közéletben idegen néven nem lehetett részt venni. Bár az újságírás nem nyújtott biztos [[polgárság|polgári]] megélhetést, Tömörkény írói tehetségének kibontakoztatására alkalmas volt. Sem [[Érettségi vizsga|érettségije]], sem [[Egyetem|diplomája]] nem volt (a gyógyszerészséghez akkor még nem kellett oklevél), így [[1888]]-ban be kellett vonulnia katonának, mint a nem kiváltságos társadalmi csoportok minden tagjának, a [[paraszt]]oknak és a munkásoknak. Két évet a [[Bosnyákok|bosnyák]]-[[Oszmán Birodalom|török]] határon szolgált ([[1888]]-[[1889]]), bizonyára itt tanult meg [[szerb nyelv|szerbül]]. Egy évet pedig [[Bécs]]ben szolgált ([[1890]]-[[1891]]), a családból hozott [[dialektus|dialektális]] [[német nyelv|német]] nyelvismerete mellett Bécsben megtanulta a német [[irodalmi nyelv]]et is. Közkatonaként kezdte és őrmesterként szerelt le. Katonatársainak, a Szeged-vidéki paraszt fiataloknak a megismerése átalakította addigi társadalmi tapasztalatait.
 
A leszerelés után megfordult fejében, hogy [[Budapest]]re költözik, de aztán inkább maradt Szegeden, s elszegődött újságírónak, írónak a Szegedi Híradónál jóval frissebb szellemiségű [[Szegedi Napló]]hoz. [[1899]]-ben remélte, hogy őt nevezik ki főszerkesztőnek, nem így lett. A tudós szegedi főrabbi, [[Lőw Immánuel|Löw Immánuel]] javaslatára tisztviselő lett a [[Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár|Somogyi-Könyvtár]] és Városi Múzeum intézményében, amely ekkor már a főreáliskolából, a mai [[Szegedi Tudományegyetem|SZTE]] központi épületéből az [[1895]]-[[1896]]-ban felépített eklektikus stílusú szegedi [[Móra Ferenc Múzeum|Kultúrpalotába]] költözött, amely a belvárosban a [[Tisza]], a közúti híd, a vár és a [[Szegedi Nemzeti Színház]] közelében van. [[Reizner János]] ([[1847]]-[[1904]]) könyvtár- és múzeumigazgató mellé került mindenes munkatársnak. Reizner mellett sajátította el a könyvtári és múzeumi teendőket, közben a [[Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége]] ([[MKOF]]) által szervezett szaktanfolyamokon is részt vett, [[1900]]-ban elvégezte a [[könyvtár]]osi, [[1901]]-ben a [[természettudomány|természetrajzi]], [[1903]]-ban a [[néprajz]]i és a [[régészet]]i tanfolyamokat. Az MKOF segítette folyamatosan a vidéki könyvtárak és múzeumok szerveződését a szakszerű tanfolyamok lebonyolításával, ezen tanfolyamokon vett részt korábban a [[szentes]]i múzeumalapító [[Csallány Gábor]], később egy itteni tanfolyamon [[Móra Ferenc]] is gyarapította a gyakorlatban már megalapozott [[régészet]]i ismereteit.
Névtelen felhasználó