„Ibn Báddzsa” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
'''Ibn Báddzsa''' ({{ny-ar|ابن باجه}}, {{ny-la|Avempace, Aven Pace}}), teljes nevén Abú Bakr Mohammed ben Jahja, melléknevén Ibn al-Száigh ('az aranyműves fia'), ([[1095]] – [[1138]]) középkori arab orvos és filozófus a hispániai Andalúziában.
 
A 11. század vége felé született [[SaragossaZaragoza|SaragossáZaragozá]]ban született, ahol már fiatal korában az [[Almorávidák|Almoravida]] fejdelem ottani helytartójának első tanácsadója volt. [[1119]]-ben [[Sevilla|Sevillá]]ba, később [[Granada|Granadá]]ba költözött, majd pedig [[Fez]]ben telepedett meg, és az Almoravida fejedelmek kegyében részesült. [[1138]]-ben –– egyesek szerint irigykedő orvostársaitól megmérgezve – halt meg.
 
Ibn Báddzsa volt az első, aki a [[peripatetikus filozófia|peripatetikus filozofiá]]t Andalúziában meghonosította. Műveiben leginkább ezzel a filozófiával foglalkozott, van azonban orvostani és költészeti munkája is; ugyanakkor kitűnően értett a zenéhez. Leghíresebb műve a ''Tabdir al-mutavahhid'' ('A magános ember vezetése') címet viseli: Ibn Báddzsa ebben azt az utat mutatja, amelyen haladva az ember a társadalmi élet akadályai között öntökéletesítését elérheti. [[Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli|Al-Gazáli]] misztikus törekvéseivel szemben Ibn Báddzsa azt tanítja, hogy csakis a spekulatív ismeretek útján lehet a szellemi tökéletesedést elérni.
99 607

szerkesztés