„Ernuszt Zsigmond” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kora/késő + időszak (napszak, évszak, korszak stb.) különírása kézi botszerkesztéssel (lásd: Szerkesztő:BinBot/munka/kora) |
a Salzburgi főegyházmegye (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
30. sor:
[[Ernuszt János]] kikeresztelkedett zsidó származású kincstartó és az ismeretlen vezetéknevű Katalin gyermekeként született 1445 körül [[Buda (történelmi település)|Budán]], a királyi fővárosban. Egy testvére volt, János, lovászmester (1493–1505), aki 1507-től 1510-ig szintén horvát-szlavón bán volt. Zsigmond a [[Bécsi Egyetem]]en kezdte meg tanulmányait 1470 körül. 1471–73 körül a [[Ferrarai Egyetem]]en is tanulmányokat folytatott. 1473-ban [[I. Mátyás magyar király]] pécsi püspökké nevezte ki, annak ellenére, hogy nem volt felszentelt pap. A Szentszék csak a püspökség adminisztrátoraként ismerte el Ernusztot, aki így a következő évben számos hatásköri konfliktusba bonyolódott a püspökség területén működő egyházközségekkel és apátságokkal. 1486-ban az uralkodó rövid időre a meghódított osztrák területek kormányzójává nevezte ki.
Mátyás halála után Ernuszt egyedüli főpapként támogatta a törvénytelen gyermek, [[Corvin János]] trónigényét. Miután Budán azt tapasztalta, hogy az országgyűlés többsége [[II. Ulászló magyar király|Jagelló Ulászló]] mellett áll ki, [[Újlaki Lőrinc]]cel együtt elhagyta a fővárost, magukkal véve a [[Szent Korona|Szent Koronát]] és más királyi ékszereket. János csontmezei veresége (1490. július 4.) után azonban Ernuszt behódolt II. Ulászlónak és visszaszolgáltatta a koronát. Titokban azonban támogatta [[I. Miksa német-római császár]] trónaspirációit, akit jelentős mértékű kölcsönnel is megsegített. Miksa cserébe a [[
Ernuszt 1494 decemberében 12 évre bérbe adta [[Thurzó János (bányatulajdonos)|Thurzó Jánosnak]] és [[Thurzó György (kamaragróf)|Györgynek]] a [[besztercebánya]]i rézbányákat, amely A Fugger-Thurzó közös magyar üzlet kezdetét jelentette. Az 1496. évi országgyűlésen Ernuszt kegyvesztett lett, az állami adópénzek elsikkasztásával vádolták meg. Ulászló a püspököt fogságba vetette és bíróságot állított fel az ügy kivizsgálására. Ernuszt ekkor készítette el saját maga igazolására a királyi kincstár bevételeiről és kiadásairól szóló részletes összeírást az 1494–95. évre vonatkozóan, amely máig a magyar középkorral foglalkozó demográfusok és gazdaságtörténészek egyik legfontosabb forrása, lévén, 14 vármegye kivételével Ernuszt precízen felsorolta a jobbágyportákat az adózási folyamat szempontjából, így következtetni lehetett belőle Magyarország lakosságának számára és etnikai összetételére. Ernuszt végül 400 ezer aranyforint váltságdíj ellenében szabadulhatott, az aktív politizálástól azonban fokozatosan visszavonult.
| |||