„Peng Tö-huaj” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a File: → Fájl:
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Ninghszia (WP:BÜ), apróbb javítások
24. sor:
| lábjegyzet =
}}
'''Peng Tö-huaj''' (magyaros átírás: Peng Tö-huaj, [[Egyszerűsített kínai írás|egyszerűsített kínai]]: 彭德怀; [[Hagyományos kínai írás|hagyományos kínai]]: 彭德懷; [[Pinjin|pinyin]]: Péng Déhuái; [[Wade–Giles]]: P'eng Te-huai), ({{kínai|Shixiang|Sihsziang}}, {{kínai|[[Hisziangtan|Xiangtan]]|[[Hsziangtan]]}}, [[1898]]. [[október 24.]] – [[Peking]], [[1974]]. [[november 29.]]), kínai hadvezér, [[marsall]], politikus, a [[Kína|Kínai Népköztársaság]] honvédelmi minisztere [[1954]]-től [[1959]]-ig.
 
Szegényparaszti családból származott. Tizenhat éves korában megélhetési okokból lett katona egy [[hadúr]] seregében. Hamarosan kitűnt katonai tehetsége, ezért felettesei katonai képzésben is részesítették és ezt követően gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1926-ban egységével csatlakozott a [[Kuomintang]]hoz. Baloldali érzelmei miatt kedvezően fogadta a kommunisták közeledését és 1928-ban a [[Kínai Kommunista Párt|KKP]] titkos tagja lett, majd egész egységével együtt átállt. Ezután jelentős katonai szerepet játszott a [[kínai polgárháború]]ban a kommunista bázisterületek kialakításában és védelmében, a [[hosszú menetelés]] során, majd a Kínai Népköztársaság megalakulása után a [[koreai háború]]ban részt vevő kínai „önkéntesek” parancsnokaként.
 
A [[nagy ugrás]] idején szembefordult {{kínai|[[Mao Ce-tung|Mao Zedong]]|[[Mao Ce-tung]]}} politikájával, emiatt kegyvesztett lett, leváltották és házi őrizetbe került. 1965-ben Mao lépéseket tett a reaktiválására, és kisebb feladattal bízta meg. A [[kulturális forradalom]] kezdetén, 1966-ban azonban újra támadások kereszttüzébe került. Hívei figyelmeztetése ellenére nem menekült el a vörösgárdisták elől, akik – elsősorban {{kínai|[[Csiang Csing|Jiang Qing]]|[[Csiang Csing]]}} nyomására – letartóztatták, nyilvánosan megalázták és kínzásoknak vetették alá. 1974-ben börtönkórházban halt meg, ahol Mao utasítására megvonták tőle az érdemi kezelést. 1978-ban rehabilitálták.{{refhely|Jordán|553. o.}}
72. sor:
A polgárháború e szakaszának kezdetén a Kuomintang erői túlnyomó, 2,2-szeres fölényben voltak, és általános támadást indítottak a kommunisták egységei, valamint általuk ellenőrzött területek ellen.{{refhely|Jordán|133. o.}} Peng rosszul felszerelt erőivel védelmezte {{kínai|Yan'an|Jenan}}t, a kommunisták „fővárosát”, amit a neves Kuomintang-hadvezér, {{kínai|[[Hu Cung-nan|Hu Zongnan]]|[[Hu Cung-nan]]}} támadott {{szám|260000}} jól képzett és jól felszerelt katonával.{{refhely|Domes|45. o.|azonos=D45}} A tábornok közvetlen környezetében tevékenykedett azonban {{kínai|[[Hsziung Hsziang-huj|Xiong Xianghui]]|[[Hsziung Hsziang-huj]]}}, {{kínai|[[Csou En-laj|Zhou Enlai]]|[[Csou En-laj]]}} kémje, aki részletesen tájékoztatni tudta a kommunistákat a támadási tervekről.{{refhely|Barnouin|109. o.}} Pengnek így is fel kellett adnia {{kínai|Yan'an|Jenan}}t, de azt elég ideig tudta védeni ahhoz, hogy Mao és a párt vezetése azt kiüríthesse.{{refhely|azonos=D45}} Mao eleinte azonnali, döntő összecsapásra buzdította Penget, ő azonban kitért ez elől, és Hu túlerőben lévő csapataival szemben inkább a kifárasztás taktikáját választotta, amivel később Mao is egyetértett.{{refhely|Lew|65. o.}} Május 4-én Peng erői elfoglalták a Kuomintang egy raktár-bázisát {{kínai|[[Senhszi|Shaanxi]]|[[Senhszi]]}} tartomány északi részén, ahol {{szám|40000}} egyenruhát , számos fegyvert, és több mint egymillió tüzérségi lőszert zsákmányoltak.{{refhely|Barnouin|112. o.}} Peng végül a {{kínai|Shajiadian|Sacsiatien}} mellett vívott csatában döntő vereséget mért ellenfelére és 1948 februárjára kiűzte a Kuomintang csapatait a tartományból.{{refhely|azonos=D45}}
 
Peng csapatai 1947 és 1949 szeptembere között elfoglalták {{kínai|[[Kanszu|Gansu]]|[[Kanszu]]}}, {{kínai|[[Ninghszia-Huj|Ningxia]]|[[Ninghszia-Huj]]}} és {{kínai|[[Csinghaj|Qinghai]]|[[Csinghaj]]}} tartományokat is. A Kuomintang itteni csapatait azonban nem sikerült teljesen megsemmisítenie, azok [[Szecsuan|{{kínai|Sichuan|Szecsuan}}]] tartományba vonultak vissza, majd onnan zömüket légihídon menekítették [[Tajvan (sziget)|Tajvan]] szigetére az amerikaiak segítségével. Csang Kaj-sek teljes veresége után október 1-én [[Peking]]ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Peng csapatai azonban csak ezután jutottak el [[Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület|{{kínai|Xinjiang|Hszincsiang}}]] területére. Az itteni ujgur etnikumú iszlám fegyveres erők egy része békésen átállt és új egységként besorozták őket Peng seregébe, más részük azonban folytatta a fegyveres függetlenségi harcot a kínai hódítókkal szemben. A tartomány egészét csak 1951 szeptemberére sikerült pacifikálni.
 
A KNK megalapítása után Peng Északnyugat-Kína valamint {{kínai|Hszincsiang|Xinjiang}}, azaz a csapatai által meghódított öt millió négyzetkilométeres, de csak 30 milliós lakosságú terület katonai és közigazgatási vezetője lett. Székhelyét {{kínai|[[Hszian|Xian]]|[[Hszian]]}} városában alakította ki.{{refhely|Domes|45-46. o.}}
210. sor:
{{portál|Kína|-|Hadtudomány| }}
{{kiemelt}}
 
[[Kategória:Kínai katonák]]
[[Kategória:Kínai politikusok]]