„Simonyi Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete: elírás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor:
| aláírás =
}}
'''Simonyi Lajos''', báró ([[Ternopil|Tarnopol]], [[1824]]. [[április 13.]] – [[Budapest]], [[1894]]. [[december 12.]]) politikus, földmívelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter.
==Élete==
Simonyi Lajos [[Simonyi József]] "óbester" huszár ezredes fia volt, [[1824]]-ben született a [[Lengyelország]]i [[Ternopil|Tarnopol]]ban, [[Galícia|Galíciában]].▼
▲
A jogot [[Kassa|Kassán]] végezte. Alig volt 24 éves, amikor 1847-ben már a pozsonyi országgyűlésre küldötték és 1848-ban a [[Pest (történelmi település)|pesti]] nemzetgyűlésen az Arad megyei kisjenői kerületet képviselte. Az országgyűléssel elment [[Debrecen]]be is, s amikor látta, hogy a nemzet ügyének többet használ karddal, mint szóval, táborba ment, [[Görgey Artúr]] seregébe lépett és vitézül végigküzdötte az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] Világosig, futárszolgálatot teljesített. A fegyverletétel után [[Temesvár]]ra hurcolták és huzamosabb ideig várfogságban tartották. A fogságból kiszabadulva, birtokára Vadászra (Arad megye) vonult és gazdaságának élt, örömét olvasmányaiban és a sport időtöltéseiben találta. Jeles lovas volt.
A [[Bach-korszak]] alatt kitűnő társadalmi és irodalmi műveltségre tett szert és élénk részt vett a felső körök mulatságaiban. Az 1861. évi országgyűlésre megválasztották képviselőnek és a Határozati Párt soraiban foglalt helyet. Az 1865. évi országgyűlésen is a balközépen tartotta meg helyét és egy ideig a kisjenői kerületet, 1869. március 18-tól pedig a nagyszalontait (Bihar megye) képviselte. A [[kiegyezés]] után a [[Tisza Kálmán]] és Ghyczy által vezetett balközép tagja és minden nagy vitában az ellenzék egyik vezérszónoka volt.
Tisza 1875. februári beszéde után elő volt készítve a talaj a fúzióra és Simonyi az átmeneti kabinetben tárcát vállalt, [[1875]]. március 2-től [[1876]]. augusztus 21-ig ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt a [[Wenckheim Béla|Wenckheim-kormányban]], majd Tisza kormánya alatt 1878-ig vezette a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumot. Minisztersége alatt készült el kereskedelmi törvénykönyvünk. 1878-ban az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződés, valamint a bankegyezmény miatt Simonyi meghasonlott Tiszával és minisztertársaival és kilépett a kormányból. Simonyi ekkor átvette a független [[Szabadelv Párt]] vezetését, majd a közjogi alapon álló ellenzékiek fúziója után a közjogi ellenzék egyik vezére volt. Időközben egészsége súlyosan megrendült és a politikai küzdelmek teréről visszavonult a magánéletbe. A főrendiház reformja után 1885-ben annak tagjává nevezték ki, de a főrendiház tárgyalásain ritkán jelent meg. Amikor a főrendiházban a kötelező polgári házasságot tárgyalták, súlyos betegen is az ülésterembe vitette magát, hogy a javaslatra szavazzon. Öt évig súlyos beteg volt, többször szélütés is érte, a halál rá nézve megváltás volt. [[1894]]. december 12-én halt meg Budapesten, [[Vadász (település)|Vadászon]] helyezték örök nyugalomra 1894. december 16-án. Halálával a Simonyi báró-család mindjárt a második generátióban kihalt.
==Főbb művei==
39 ⟶ 34 sor:
==Források és irodalom==
* {{szinnyei}}
* Magyar életrajzi lexikon
* [[Móricz Pál]]: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei (Budapest, 1892)
| |||