„II. Kelemen pápa” változatai közötti eltérés

 

''Kelemen''t az egyháztörténészek gyakran az első reformpápának tekintik, hiszen szigorával, és kiegyensúlyozott modorával igen erőteljes lépéseket tett az egyház fegyelmezése érdekében. Tettei azonban rövid pontifikátusa miatt nem foganhattak meg igazán az egyház gyakorlati életében. [[1047]] januárjában Rómában összehívott egy nagy zsinatot, amelyen több szigorú egyházfegyelmi határozatot hozott meg. Leginkább a szimóniát büntette: minden lelki hivatal vagy dolog pénzért való árusítása [[kiközösítés#vallási kiközösítés|kiközösítés]] vádjával sújtandó. Az, aki tudatosan szimóniával veszi birtokba ezen egyházi hivatalokat vagy dolgokat, szintén büntetést érdemel. Negyven napos elzárást és kínzást ítéltek ezeknek az embereknek. ''Kelemen'' simította el a [[milánó]]i, [[ravenna]]i és [[aquileia]]i egyházmegyék rivalizálását is. A jogelsőbbséget a császár közbenjárására Ravennának ítélte, döntése ellen nem lehetett fellebbezni. Később Henrik seregeihez csatlakozva részt vett a császár diadalmas dél-itáliai hadjáratában. Több pogány [[szaracénok|szaracén]] birtokot is felszámoltak. ''Kelemen'' kiközösítette [[Benevento]] városát, amiért az nem volt hajlandó megnyitni kapuit a sereg előtt. A hadjárat után ''Kelemen'' Németországba utazott, hogy szentté avasson egy apácát, akit a [[hunok]] öltek meg. Amikor Rómába utazott vissza, [[1047]]. [[október 9.|október 9-én]] [[Aposella]] környékén váratlanul meghalt.<br />

 

==Művei==