„Grand Funk Railroad” változatai közötti eltérés

A tagok [[1968]] végéig különféle [[Michigan]] környéki zenekarokban játszottak, az [[Anglia|angol]] [[Cream]]ére hasonlító blues-rock zenét. A döntő lépés ''Terry Knight'' menedzser kiválasztása lett. (Knight Brewer korábbi együttese, a Pack szólóénekese volt ). Knight felléptette a zenekart az 1969-es [[atlanta]]i popfesztiválon, ahol dübörgő zenéjük viharos sikert aratott. Ezt Capitol-szerződés követte, és még abban az évben megjelent az ''On Time'' bemutatkozó album. Bár a rádiók mellőzték, a sajtó becsmérelte, mégis az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-lista élére került, és [[aranylemez]] lett. Két száma a ''Time Machine'' és a ''Mr Limousine Driver'' is bombasiker. Menedzserük, Terry Knight nemcsak a "vadember" imázst találta ki, de elképesztő méretű reklámkampánnyal igyekezett befuttatni védenceit. A rádiók nem játszották a dalaikat, a kritika fanyalgott, de az erőltetett ütemben piacra dobott lemezek ([[1969]] és [[1976]] között 14(!) korongjuk jelent meg) és az agresszív marketing meghozta gyümölcsét: elképesztően sikeres évek következtek, LP-ik és kislemezeik hihetetlenül kelendőek voltak, koncertjeik országszerte attrakciószámba mentek, zsúfolásig megtöltötték akár az 57000 férőhelyes [[New York]]-i Shea stadiont is. [[1971]] végén azonban úgy döntöttek, hogy Knight nélkül is boldogulnak és elküldték a menedzsert. Knight beperelte őket, de végül vesztett. A mindenből pénzt csináló Knight üzleti befolyása alól felszabadult együttes "művészi" tekintélyt óhajtott szerezni. A külső producer nélkül készített ''Phoenix'' LP idején csatlakozott hozzájuk a billentyűs Craig Frost. Az 1973-as ''We're An American Band'' producere Todd Rundgren volt. A címadó dalból [[hard rock]] sláger lett. Az 1976-os ''Good Shingin' Good Playin'' LP-nek hiába volt [[Frank Zappa]] a producere, a gyenge anyagból ő sem tudott túl sokat kihozni. A Grand Funk Railroad [[platinalemez]]ek sorával, a korszak legünnepeltebb sztárjaként oszlott fel 1976-ban. [[1981]]-ben újjáalakultak és felvették a ''Grand Funk Lives'' ( 1981 ) és a ''What's Funk?'' ( 1983 ) LP-ket, de a fiatal [[metal]]bandák közt már nem termett számukra babér. Brewer és Frost [[Bob Seger]] ''Silver Bullet Band''-jéhez társult, az újjászületett keresztény Farner pedig elkészítette a ''Just Another Injustice'' LP-t a Frontline Gospel kiadónál. (1988). Később Brewer és Schacter határozta el, hogy ''Max Carl'' énekessel, [[Bruce Kulick]] gitárossal és ''Timothy Cashion'' billentyűssel néhány turné erejéig feltámasztják a régi nevet.

 

 

== Diszkográfia ==