„George Wells Beadle” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
→‎Elismerései: belső link
41. sor:
1946-ban visszatért a CalTech-re mint a biológiai divízió vezetője, és ott is maradt egészen 1961-ig, amikor a előbb a [[Chicagói Egyetem]] kancellárjává, majd néhány hónappal később elnökévé választották. 1968-ban, 65 évesen elérte a nyugdíjkorhatárt, és lemondása után kukoricagenetikával, a nemesített növény eredetével foglalkozott. Bebizonyította azt, amit korábban csak sejtettek, hogy a [[kukorica]] őse a mexikói teozinte.
==Elismerései==
George W. Beadle Edward Tatummal és a bakteriális genetikával foglalkozó [[Joshua Lederberg|Joshua Lederberggel]] közösen 1958-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült. 1950-ben megkapta az [[Albert Lasker-díjatdíj]]at, 1951-ben a Dyer-díjat, 1953-ban a dán Emil Christian Hansen-díjat, 1958-ban pedig az Albert Einstein Emlékdíjat. Számos egyetem avatta díszdoktorává, tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományakadémiának, az [[National Academy of Sciences|Amerikai Tudományos Akadémiának]], a brit Royal Society-nek és a Dán Királyi Tudományos Akadémiának.
 
Halála után róla nevezték el az Amerikai Genetikai Társaság George W. Beadle-díját.
 
Halála után róla nevezték el az Amerikai Genetikai Társaság George W. Beadle-díját.
==Családja==
Beadle 1928-ban feleségül vette Marion Hillt, a [[Cornell Egyetem]] botanikahallgatóját, aki segített neki kukoricakísérleteiben. Fiuk, David Beadle 1931-ben született. Miután elváltak, Beadle 1953-ban összeházasodott Muriel McClure írónővel.