„I. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

I. Ferenc két elődjéhez hasonlóan a korszak legfejlettebb és leggazdagabb területe, Észak-Itália feletti francia befolyás megerősítését tekintette kulcskérdésnek. Mind ő maga, mind felesége [[Visconti Valentina orléans-i hercegné|Valentina Visconti]] dédunokái voltak, így Ferenc mindkettőjük jogcímén igényt formált a [[Milánói Hercegség]]re. Trónra lépése után azonnal, [[1515]]-ben {{szám|30000|főnyi}} sereggel átkelt az Alpokon, és velencei szövetségese segítségével fényes győzelmet aratott a [[marignanói csata|marignanói csatában]] a [[Piemont]]ot megszálló [[svájc]]iak felett. A diadal eredményeképpen francia kézbe került egész [[Lombardia]]. Ferenc, elődjéhez hasonlóan a [[Milánói Hercegség]] urává nyilvánította magát. [[Massimiliano Sforza|Massimiliano Sforzát]], Milánó hercegét lemondatta és Franciaországba internálta. [[X. Leó pápa|X. Leó]] [[pápa (egyházfő)|pápa]] a következő évben [[Bologna]] városában konkordátumot kötött az uralkodóval; a [[bolognai konkordátum|szerződés]], amely a francia egyháziak kinevezésének és jövedelmük kezelésének jogát a királyra ruházta, jóformán a [[francia forradalom|nagy francia forradalomig]] megalapozta a [[pápai állam]] és a [[Francia Királyság]] szövetségesi viszonyát.