„I. Ferenc francia király” változatai közötti eltérés

Károly gyorsan beavatkozott, csapatai [[1527]]-ben elfoglalták és teljesen kirabolták Rómát. (A „[[sacco di Roma]]” hatására a liga nem átallt az [[Oszmán Birodalom]]mal szövetségre lépni, amely akkor épp Magyarországon harcolt Károly öccse, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd osztrák főherceg]] ellen.) Ferenc, aki csak ebben az évben tudta megszerezni Anglia támogatását, Nápoly ostromára dobott át csapatokat [[genovaGenovai Köztársaság|genovai]]i hajókon, ám az olasz város flottája hamarosan elárulta, seregeit járvány tizedelte, szárazföldi erősítését pedig megállították. Ferenc ilyen körülmények között belátta, hogy Itáliát nem szerezheti vissza, és béketárgyalásokba kezdett. [[1529]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] köttetett meg részben a madridi egyezség mintájára [[cambrai-i békeszerződés|cambrai-i béke]], vagy a „Hölgyek békéje” (''Paix des Dames''; ugyanis Ferencet anyja, [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegnő]], Károlyt pedig nagynénje, [[Habsburg Margit savoyai hercegné]], Németalföld kormányzója képviselte). Ebben a francia király lemondott Flandriáról és Artois-ról, illetve az [[1521]]-ben elveszett [[Tournai]]-ról, de megtarthatta Burgundiát, és a két évvel azelőtt, [[Sacco di Roma|Róma kifosztásakor]] meghalt [[III. Charles de Bourbon-Montpensier|III. Bourbon Károlynak]] adandó megalázó jóvátétellel sem tartozott a továbbiakban. Az egyezség rendelkezett a dauphin és öccse kiszabadításáról is kétmillió arany [[écu]] (escudo) váltságdíj fejében. A hercegek [[1530]]-ban tértek haza; ugyanekkor VII. Kelemen [[Bologna|Bolognában]] kibékült V. Károllyal, akit császárrá koronázott, Ferenc pedig feleségül vette Habsburg Eleonórát.