„Etika (vallás)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
128. sor:
belopózhat a társadalomba.
 
Az iszlám alapján az ember kötelessége az, hogy az isteni útmutatás hiteles forrásaiból merítse az életére vonatkozó parancsolatokat. Az ember minden tettéért felelős Isten előtt. A számadás ideje a [[végítélet]]kor lesz. Az Isten iránti szeretet és "félelem", valamint annak a tudata, hogy az Ítélet Napján számot kell adnunk cselekedeteinkről, továbbá az elkövetkezendő életbeli örök gyönyör és jutalom ígérete az a hajtóerő, amely lehetővé teszi aza embernekhívőnek, hogy komolyan az erkölcsös viselkedésre törekedjen.
 
A földi élet egy próbaidő, hogy felkészüljünk a végső napra. Az iszlám, mielőtt erkölcsi parancsolatokat fogalmaz meg, igyekszik mélyen tudatosítani azt, hogy az ember minden tette Isten színe előtt játszódik le, Aki őt mindig és mindenütt látja: az ember az egész világ elől elbújhat, de Isten elől nem; mindenkit becsaphat, de Istent sohasem. Az, hogy az emberi lét célja Isten tetszésének elérése, megköveteli az erkölcsi magatartás lehető legmagasabb színvonalát. Az erkölcsös viselkedés Isten szeretetén és a Tőle való félelmen alapul, amely az embert arra kényszeríti, hogy az erkölcsi törvényt mindenféle külső nyomás nélkül is betartsa. Isten szabad akarati döntést adott az embernek, ám azután, hogy ezt a szabadságot neki ajándékozta, látni akarja, vajon felismeri-e az ember valódi helyzetét vagy sem. Vajon egyenes és becsületes marad-e és Vele szemben megőrzi-e kötelességtudatát és hűségét. <ref>Abu-l-A’la Maududi: Iszlám életmód, 2007 online: http://mek.oszk.hu/13500/13503/13503.pdf</ref>