„Buda ostroma (1603)” változatai közötti eltérés

 

A török lovasság már azonban már másnap, október 13-án délben rajtaütéssel lerohanta a sáncot. A meglepett magyarok közül harmincat levágtak. Elfoglaltak több, a közelben kikötött, menekülésre készen tartott sajkát. Kollonich ezredest a hajdúk csak nehezen mentették ki, egy megmaradt hajón. Az ostromlottak megsegítésére Russworm muskétásokat küldött át, és 40 ágyút vitetett tüzelőállásba a sziget nyugati partján, de tüzérségi fedezetet nem tudott adni, mert a Csepel-szigeti parton álló 40 ágyú pattantyúsai – vasárnap dél lévén – le voltak részegedve. Russwurm és főtisztjei maguk álltak az ágyúkhoz, néhány leadtak, de kevés eredménnyel. A törökök két órai harc árán elfoglalták a hárosi sáncot. Ágyúkat szállítottak ide, és október 14-étől kezdve innen – és az északabbra felállított új tüzelőállásokból is – erősen bombázták a csepeli császári táborhelyeket és a pesti főtábort is. A tűz fedezete alatt a török hadvezetés biztonságban felvontatta saját hajóit [[Óbuda (történelmi település)|Óbudára]]. Az érdi török főtábor ezután áttelepült a [[Gellérthegy]] déli előterébe, innen a török nehéztüzérség megkezdhette a pesti császári főtábor rendszeres bombázását. Lala Mohammed attól tartott, Russwurm a Margitszigeten át hídépítésbe fog, és onnan egy Buda elleni támadást indít. Ennek megelőzésére katonai erőket csoportosított át Óbudára is.{{refhely|Bánlaky_1179}}