„CinemaScope” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
Számos filmstúdió nem bírt ellenállni a Fox sikerének és megvette tőlük az eljárást. Ezek közé tartozik a [[Metro-Goldwyn-Mayer]], a [[Warner Bros.]] és a [[Universal Pictures]]. Sok filmstúdió inkább másfajta szélesvásznú eljárások kifejlesztésébe fogott, méltó rivális után kutatva, például [[Paramount Pictures]] – [[VistaVision]], [[RKO Pictures]] – [[Superscope]]. Végül ők bizonyultak a veszteseknek. Külföldön – főképp Európában – a filmesek ugyanilyen anamorfikus eljárást használtak nagyobb szabású filmjeikhez, de hogy ne kelljen a Foxnak a névhasználatért fizetni a különféle cégek a saját eljárásaiknak különféle neveket találtak ki, például [[Franscope]], [[Agascope]]. Végül a [[Panavision]] cég által kibocsátott Panavision formátum vezetett a CinemaScope és klónjainak eltűnéséhez.
A CinemaScope az 1960-as évek közepére teljesen eltűnt, tízéves uralkodása alatt azonban számos legendás filmet „nemzett”: [[Hogyan fogjunk milliomost?]] (1953), [[A palást]] (1953), Túl a korallzátonyon (1953), A bátor herceg (1954), A folyó, ahonnan nincs visszatérés (1954), Brigadoon titka (1954), Hét menyasszony hét fivérnek (1954), Csillag születik (1954), Szinuhe (1954), [[Édentől keletre]] (1955), Szeress vagy hagyj el (1955), A tékozló (1955), Hétévi vágyakozás (1955), Mindig szép az idő (1955), A fáraók földje (1955), [[Haragban a világgal]] (1955),
A CinemaScope-ot kezdetben, 1953-ban hangszalag nélküli filmre rögzítették, a hangot külön hangfalból sugározva. Ezáltal a néma 35 mm-es film 1,33:1 képarányából a 2-szeres anamorfikus nyújtással 2,66:1 arányú óriásfilmet csináltak. Egy évvel később már hangszalagra rögzítették a hangot, így a képarány lecsökkent 2,55:1-re. 1956-tól sztereofonikus hangot társítottak az anamorfikus képhez, így azóta – máig is – 2,35:1 az anamorfikus filmek képaránya.
| |||