Wikipédia

„Ohridi-tó” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Számsablon alkalmazás
Nincs szerkesztési összefoglaló
22. sor:
| térkép = Ohrid and Prespa lakes topographic map.svg
| pozíciós térkép = Albánia
| szélesség = É
| szélességi fok = 41
| szélességi ívperc = 1
| szélességi ívmásodperc =
| hosszúság = K
| hosszúsági fok = 20
| hosszúsági ívperc = 43
| hosszúsági ívmásodperc =
| szöveg pozíciója =
39. sor:
 
== Földrajza ==
Az átlagosan 693 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben a Balkán-félsziget legöregebb tava, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a [[pliocén]]ban keletkezett geotektonikus depresszió. Területe {{szám|358|km2km²}}. Partvonalának teljes hossza 87,5 kilométer (ebből Macedóniára 56, Albániára 31,5 kilométer esik). ▼
 
A tó átlagos mélysége 155 méter, legmélyebb pontja 288 méter. Vízgyűjtő területe {{szám|2600|km2km²}}, s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő [[Preszpa-tó]] vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. Vizének 60%-át a [[Fekete-Drin]] vezeti el az [[Adriai-tenger]]be, a fennmaradó rész elpárolog. A viszonylagosan kis méretű vízgyűjtő terület és a szintén csekély elpárolgási veszteség miatt az Ohridi-tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz ([[oligotrófia|oligotróf]]), oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta, helyenként 20 méteres mélységig is le lehet látni.▼
▲Az átlagosan 693 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben a Balkán-félsziget legöregebb tava, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a [[pliocén]]ban keletkezett geotektonikus depresszió. Területe {{szám|358|km2}}. Partvonalának teljes hossza 87,5 kilométer (ebből Macedóniára 56, Albániára 31,5 kilométer esik).
 
▲A tó átlagos mélysége 155 méter, legmélyebb pontja 288 méter. Vízgyűjtő területe {{szám|2600|km2}}, s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő [[Preszpa-tó]] vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. Vizének 60%-át a [[Fekete-Drin]] vezeti el az [[Adriai-tenger]]be, a fennmaradó rész elpárolog. A viszonylagosan kis méretű vízgyűjtő terület és a szintén csekély elpárolgási veszteség miatt az Ohridi-tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz ([[oligotrófia|oligotróf]]), oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta, helyenként 20 méteres mélységig is le lehet látni.
 
== Állatvilága ==
Az Ohridi-tótónak – a [[Bajkál-tó|Bajkál-]] és a [[Tanganyika-tó]]hoz hasonlóan – rendkívül sajátos ökoszisztémávalökoszisztémája rendelkezikvan, az itt élő fajok mintegy fele (a puhatestűek 80%-a) endemikus, azaz csak az Ohridi-tóban honos. Eddig több mint kétszáz endemikus fajt írtak le a [[fitoplankton]]októl az [[alga|algákon]], a [[laposférgek]]en és a [[puhatestűek]]en keresztül a [[gerincesek]]ig. Ez utóbbiak között számon tartanak nyolc [[pontyfélék|ponty-]] és két [[lazacfélék|lazacfélét]] (ohridi lazac – ''Salmo letnica'', belvika – ''Acantholingua ohridana'' stb.). Bár a legutóbbi időkig csak formai és ökológiai jegyek alapján írták le ezeket a gerinceseket, nemrégiben [[molekuláris genetika]]i vizsgálatok igazolták rendszertani helyüket.▼
 
▲Az Ohridi-tó – a [[Bajkál-tó|Bajkál-]] és a [[Tanganyika-tó]]hoz hasonlóan – rendkívül sajátos ökoszisztémával rendelkezik, az itt élő fajok mintegy fele (a puhatestűek 80%-a) endemikus, azaz csak az Ohridi-tóban honos. Eddig több mint kétszáz endemikus fajt írtak le a [[fitoplankton]]októl az [[alga|algákon]], a [[laposférgek]]en és a [[puhatestűek]]en keresztül a [[gerincesek]]ig. Ez utóbbiak között számon tartanak nyolc [[pontyfélék|ponty-]] és két [[lazacfélék|lazacfélét]] (ohridi lazac – ''Salmo letnica'', belvika – ''Acantholingua ohridana'' stb.). Bár a legutóbbi időkig csak formai és ökológiai jegyek alapján írták le ezeket a gerinceseket, nemrégiben [[molekuláris genetika]]i vizsgálatok igazolták rendszertani helyüket.
 
Az endemikus fajok mellett jelentős a tónak a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állománya ([[borzas gödény]], [[bütykös hattyú]], [[cigányréce]], [[fekete sas]], [[parlagi sas]] stb.).
 
== Környezetvédelem ==
A tó törékeny ökoszisztémáját erősen veszélyezteti a turizmus és a part menti települések lakosságának (88 ezer fő a macedón, 43 ezer az albán oldalon) megnövekedése az elmúlt fél évszázadban. Az 1980-as évek óta évente mintegy 200 ezren keresik fel a tó macedóniai oldalát, s az ellátásukra kiépülő szolgáltató- és vendéglátó-iparivendéglátóipari épületek a tó elszennyezése mellett folyamatosan pusztítják a madár- és halpopuláció életteréül szolgáló nádasokat. A környezetszennyezés és a hosszú vízkicserélődési ciklus következményeképpen az utóbbi években [[eutrofizáció]] figyelhető meg a tóban. Ezek mellett további problémákat okoz a tó túlhalászása, albán és macedón részről egyaránt, amelyet időről időre rendeleti úton ugyan szigorítanak, de mások mellett a két endemikus lazacfaj is eltűnőben van.
 
== Források ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ohridi-tó”